Egy vörösbegy a Világ Legszebb Kávéházában? Hm, ez igazán furcsa jelenség... Utána jártunk!
Vörösbegyet nem lehet gyakran látni. Főleg nem egy épületen belül, még ha az éppen a Világ Legszebb Kávéháza, a budapesti New York Café is. Különösen fura ez, ha ismerjük a vörösbegy legendáját, mely a holtakkal és a tisztítótűzzel köti össze ezt a csodás kis madarat. A New York Kávéház maga a történelem: több mint száz éve megfordulnak itt Magyarország legnagyobb művészei, költői, írói. Ha belépsz ebbe a csodaszép épületbe, melyet nem véletlenül választottak a Világ Legszebb Kávéházának, Te is érezni fogod a történelem illatát, keveredve a mennyei sütemény és kávé illattal. De a vörösbegy nem Budapest legjobb kávéjáért jött ide.
Egyáltalán hogy kerül a belváros közepén egy élettől lüktető épületbe egy különleges, erdei madár? Ugye érdekes? Gondold át velünk a történetet, és nézd meg az esetről készült képeket cikkünkben!
Az már régóta köztudott, hogy a Kávéházban rengeteg külföldi vendég is megfordul nap, mint nap, de azt eddig senki sem gondolta volna, hogy még egy vörösbegy is betér, hogy feltérképezze a kintről látott pompát és fényűzést!
Ez azonban megtörtént egy verőfényes őszi napon, amikor is a Kávéház vendégei közül nagyon sokan, hirtelen a mennyezetre szegezték tekintetüket…
A csodás bordűrök hullámain ugyanis ott pihengetett, s szemlélődött egy kíváncsi vörösbegy.
A vörösbegy, akit más néven csipkemadárnak is nevezünk, leginkább az erdőkben, és a bokrok sűrűjében tölti idejét, ám most mégis a belvárosba jött, és a New York Kávéházat szemelte ki kirándulóhelyének.
Valószínűleg nem a csodás kávék aromája vonzotta ide, és nem is a fine dining ételkülönlegességei, hiszen alapvetően rovarokkal és bogyókkal táplálkozik. De akkor miért jött mégis?
Talán a kiszűrődő bárzongora dallamai csalogatták a pompás környezetbe. A vörösbegy ugyanis olyan énekesmadár, aki lágy énekével csodás koncerteket ad az alkonyati órákban, s így nem meglepő, ha felfigyel egy tehetséges kolléga zongorajátékára a New York Kávéház mellet elhaladva.
De vajon mit jelent számunkra, ha vörösbeggyel találkozunk?
Ha otthonról, vagy egy helyről távozóban látjuk, s akár halljuk is a madarat – különösen reggel – az egész napra szerencsét és jó dolgokat ígér. A koreaiaknál ez különösen nagy jelentőséggel bír, de rajtuk kívül az Egyesült Királyságban is nagy tisztelet övezi a vörösbegyet, hiszen ők –ugyan nem hivatalosan – de nemzetük madarának választották meg.
Hazánkban 1996-ban volt az év madara, amikor is a New York Kávéházban már javában alkotott a 2000 c. folyóirat szerkesztőinek csapata.
A madár bántalmazása nagy bűntettnek minősül, hiszen a legenda szerint jótékony lényként tartják számon, aki erős csőrében vitt hűsítő vizet a tisztítótűzben szenvedőknek, fájdalmuk enyhítésére. A szóbeszéd úgy tartja, hogy ettől vörösek a tollai kicsiny mellkasán. Az ugyanis megégett a tűzben jótettei nyomán.
Herman Ottó, magyar természetkutatónk így írt róla 1901-ben:
„Olyan madár ez, hogy fogságban úgyszólván az első órában megszelídül; szereti a szobában a szabadon való járást-kelést, és szegény embernél nagyon kapdossa a legyet, zúgban a pókot, az ágyban mindent, akár mozog, akár ugrik. Szegény munkások ezért tartogatják is.
Minden védelmet érdemlő, becsületes madár. Még sok van.”
Mint a fenti sorok is bizonyítják, az eset felettébb különös. Ez a csodás madár megtisztelte jelenlétével a Világ Legszebb Kávéházát is, ahol kedvére gyönyörködhetett, s a Kávéház vendégei is kedvükre csodálhatták a madár preciz tollászkodását, és kecses szárnycsapásait, miközben átszelte a freskókkal díszített pompás mennyezetet!
Ahogy néztük (mert mi ezt személyesen láttuk, átéltük), úgy éreztük, otthonosan mozog itt. Tollászkodott, körbenézegetett, figyelte az embereket. Egyáltalán nem akart menekülni. Nem repült neki a hatalmas ablakfelületeknek, ahogy a madarak szokták. Ő csak ült, és jól érezte magát.
Sok legendát hallottunk már a New York kávéházról (olvashattok is párat a kávéház weboldalán, ha IDE kattintotok), ám most az volt az érzésünk, ez a madár nem egy egyszerű madárka. Mivel vallásilag, világnézetileg különböző emberek ültek az asztalunknál, nem jutottunk dűlőre, mi is a jelenség oka, de a pillanat mindenkit megfogott és felemelt.
Sajnos, vagy nem sajnos, jött egy ornitolóügus, aki nagy szakértelemmel és óvatossággal befogta a gyönyörű madárkát, majd kivitte, és a szabadban elengedte, hisz mégis csak egy Kávéházról van szó, nem is akármilyenről...! Ennek ellenére vissza fogok menni a New Yorkba. Nem csak azért, mert gyönyörű, nem csak azért, mert hangulatos és jó a kávéjuk...
A madarat fogom várni, mert ki akarom lesni a titkát, meg akarom tudni, miért ült ott úgy, mintha évtizedek óta itt élne....!