Tragédia Tatán
„Vasárnap hajnalban felborult egy kenu két emberrel a tatai Öreg tavon, az egyik kenus a vízben életét vesztette.”
Ennyi volt a hír.
De mi történt?
Éjfél után nem sokkal a fesztiválról tartottunk hazafelé, amikor valamiért megálltunk a cukorkás standnál. Nem tudni, hogy igazából miért. De tudjuk ugye, hogy véletlenek nincsenek?!
Az egyik gyermekem azt mondta, „nézd anya! Beleesett egy kamera a vízbe.” Nem tulajdonítottunk nagy jelentőséget a dolognak. (Csak később láttuk már, hogy ez egy evező volt.)
Egy két perc múlva már mind a 3 kislány egyértelműen állította, hogy valaki segítségért kiabál. Érdekes módon a felnőttek ezt nem vették észre.
Szólt a zene, fújt a szél. Nekünk már nincs fülünk az ilyesmire. De a gyerekek észrevették!
Aztán már mi is jobban figyeltünk, és megpillantottuk a kiabáló embert az éjfekete tóban lévő felállított szökőkútnál.
Iszonyatos volt hallani a segélykiáltást! S furcsa volt, hogy más nem vette észre. Persze később már többen körénk gyűltek.
Rögtön szóltunk a cukorkás standnál lévő fiúknak, s az egyik rögtön rohant a biztonsági szolgálathoz. A másik máris telefonált segítségért. (Ha ez az írás valahogy eljut hozzátok fiúk, akkor itt külön megköszönöm! Egy hatalmas ölelés nektek!)
A gyerekek közben kiabáltak a srácnak, aki a segítségért üvöltözött, hogy megnyugtassák, jön a segítség. S lámpákkal jeleket adtunk le.
Ahogy a híradásokból tudjátok már, ezt az embert kimentették. Mi akkor még nem tudtuk, hogy 2 ember esett bele a tóba.
Szaladtunk a kikötőhöz, hogy lássuk, kit „mentettek meg a gyerekeink”.
Ekkor eszméltem rá bizonyos dolgokra.
A rendőrök akkor kezdtek jönni. Vizi rendőr nem volt!!! Megtudtuk, hogy már 3 éve nem működik itt Vizi rendőrség, mert állítólag nincs rá szükség. De kérdem én, egy ekkora volumenű rendezvényre, mint a Víz, Zene, Virág Fesztivál, nem kellett volna biztosítani Budapestről pár vízirendőrt?
A biztonsági szolgálat emberei hanyagul odavetették nekünk „mi a csudáért ment be ilyenkor a vízbe”. (nem pontosan ezekkel a szavakkal)
Nem az volt az első, hogy sürgősen életet mentsünk, hanem megindult a dilemma, hogy miért is mentek a vízbe éjszaka. Ez engem mélyen elszomorított.
A fesztivál csodálatos volt! Csak szépet és jót tudok róla mondani. Nekem leesett az állam, és az óta is lent van.
De a fesztivál első két napján nem láttam rendőrt, nem láttam mentőt, s nem éreztem azt, hogy a parton biztonságban van az a sok ember, hiszen egy korlátocska választott el minket sok helyen a hullámzó víztől.
Amíg nem történik tragédia, nem is gondolunk erre, csak utólag. 
Már nem számít, hogy az a két ember miért ment be a vízbe éjszaka, s hogy borult fel a kenujuk. Már mindegy, hogy mekkora hibát követtek el. De nem mindegy, hogy egy ember meghalt! Valaki elvesztette a gyerekét, a barátját, a társát, a sporttársát, és még ki tudja kijét.
Valaki pedig egy életre szóló sebet kapott, mert minimum egy óráig sokkos állapotban volt, nem tudhatta mi lesz vele, s mert ő maga nem tudott segíteni, elveszítette a társát.
Elképzelhető, hogy ezt a tragédiát senki nem tudta volna megakadályozni.
De úgy gondolom, hogy nem volt megfelelő a biztonság!
Mindegy, hogy azok a fiúk (bár azt sem tudom biztosan, hogy fiúk voltak-e) milyen állapotban, és miért mentek be a vízbe, vagy maradtak a vízen. Most ez engem nem érdekel.
Miért kellett valakinek meghalni? Miért nem jött gyorsabban a segítség? Miért? Miért? Miért? Még ezer kérdésem lenne, amire úgysem kapok választ.
Mi másnap tudtuk meg, hogy a tragédia visszavonhatatlan és megmásíthatatlan. Persze a gyerekeknek ezt nem mondtuk el.
De nagyon elgondolkodtunk, hogy csak ennyi az élet?
Valaki szórakozik, sportol, zenét hallgat, jól érzi magát, éli az életét, s közben nem tudja, hogy ez az utolsó napja.
… 