Nincs elég Balatoni vitorlás kikötő: petíciót indítottak, írd alá te is!
2. Sokan a környezetvédelemmel indokolják a kikötők tiltását. Mit gondolsz, elkerülhető a környezetterhelés növekedése új kikötők létrejöttének esetén is?
Szögezzük le, nem ellenzem a környezetvédők törekvéseit. Én sem szeretnék természetpusztítást, környezetrombolást. Még akkor is szeretem a természetet, ha így elbánt velem. Félre téve a viccet, mert persze komoly téma ez, természetesen maximálisan szem előtt tartom az élővilág védelmét. Hisz amiért küzdök az egy olyan sport, ami csak a természetben űzhető. Ehhez, nem egy önös érdekű nyaraló, hanem egy hobbi, sport, természetjárást támogató, azt elősegítő létesítmény szükséges. Azért, hogy más is élvezhesse a Balaton szépségét, pihenjen, kikapcsolódjon, űzze ezt a hajós sportot úgy, ahogyan szeretné (hobbiként, túrázva, vagy akár versenyszerűen). Nem hinném, hogy ki kéne rekeszteni őket, el kéne venni tőlük ezt a lehetőséget. Azonban valljuk be, sokszor a környezetterhelés egy mondva csinált indok, hogy el lehessen gáncsolni egy beruházást (legtöbbször valójában pusztán irigységből, tájékozatlanságból, vagy kompromisszumképtelenségből, önzésből). Ennek most „nagy divatja” lett. Tudjuk miért. Ezért aztán mindenféle környezetvédelmi beadványokkal támadják meg a különféle engedélyeket, mint; „A kikötőben a vitorlások árbocainak kolompolása zavarja majd a vízi kesnyőce nászénekét és a zen szerinti költést.“
Kizártnak tartom, hogy ne létezne olyan partszakasz jelenleg, ahol komoly pusztítás nélkül is kivitelezhető volna egy ilyen beruházás. Persze minden épített környezet megváltoztatja a természetes környezetet. De egyrészt, ezt meglátásom szerint lehet a természettel összhangban is tenni. A földvári kikötőt is oly „sokan gyűlölik”, hogy 2000-et meghaladó tagja van a Szeretem a Balatonföldvári Kikötőt Facebook csoportnak. Vajon miért? Mert szép, sőt csodás! Azaz egy kikötő szép, és környezetbe illő, sokkal inkább, mint valami luxus apartmanház betonból a tó partján. Másrészt nem egy önző létesítmény, ahogy ezt fent már kifejtettem, hanem egy hobbi, sport, természetjárást, turizmust elősegítő szükséges hely, nem csak hajósoknak, hanem kirándulóknak, horgászoknak egyaránt. Utoljára, de egyáltalán nem utolsósorban a korábban már „körbe lebetonozott”, lekövezett partszakaszok, vagy a BAHART személyhajózás által nemrég elhagyott (megszűnt személyhajó forgalmú) félkarú kikötők valamelyikén megvalósítható volna bővítéssel, átalakítással a környezet minimális megbolygatásával.
3. A vitorlás társadalmat is megosztja a balatoni vitorlázás fejlődése, főleg a nagy hajók elterjedése. Jó magyar szokás szerint megy a mutogatás, a kishajósok, akik kiszorulnak a kikötőkből a nagy, drága hajók megjelenését nevezik meg a kikötőhiány indokaként. Szerinted hogyan lehetne feloldani ezt a feszültséget?
Mi nem megosztott ebben az országban?! Azért bevallom ekkora megosztottságra én sem számítottam. Gondoltam, azért a hajósok ebben a témában „összezárnak”, ha nem is mindenben egyetértve. Nos, tévedtem! Hajós hajósnak farkasa. Sajnos a legtöbb esetben mindez az irigységből is fakadhat. Irigy, önző és kompromisszumképtelen megnyilvánulásokat láthatunk a tiltakozásokban. Na nyilván nem fogják ezt bevallani, de zömében ezek a csúnya emberi tulajdonságok vezérlik a hajós körből is származó ellenérzéseket az új kikötőkkel kapcsolatban. Persze a kívülállók még keményebben nyomják ezt, megfűszerezve valami kreált környezetvédelmi aggállyal, de erről már korábban beszéltem. A hajós körökből származó kifogásokat pedig, mindenfajta saját véleményükből fakadó berögzült elképzelésekkel magyarázzák; a régen jó volt, mert csak kisebb hajók voltak, a nem való a Balatonra nagyobb hajó (persze nem szerencsés, de kínlódjon vele a tulajdonosa), a nagyobb hajók kiszorítják a kicsiket, a Balaton csak jolléknak való (na persze ez is egy másik óriási probléma, a sólyázóhelyek és kis jollék tárolóhelyének hiánya), stb. Mind, mind megannyi súlyosan demagóg, általánosító, és csak részigazságokat tartalmazó állítás.
Elenyésző a valós, és megalapozott kifogás az ügyben. Szomorú, de a hajós társadalom sem más, mint a teljes társadalom, csak egy kisebb része, egy szelete, ugyanazzal társadalmi problémákkal.
Faramuci helyzetben vagyunk, ugyanis ennek a helyhiány problémának az egyetlen megoldása a kikötők építése volna, ami meg még a hajós társadalmat is megosztja. Mindenfajta egyéb szabályozással, tiltással, korlátozással csak rövidtávú és csak részeredmény érhető el. Ráadásul nem egy demokratikus megoldás. Nem jó szájíze lesz az embernek tőle. Azok az évek már szerencsére rég elmúltak, mikor a „gondoskodó állam” mondta meg mit szabad, vagy mit kell tennünk, vagy éppen mi jár nekünk, mert az állampolgár nem elég felnőtt az ilyen döntés meghozatalára, ezért aztán „gyámság alá kell helyezni” és helyettük kell megmondani mi nekik a jó.
Meggyőződésem, hogy a helyhiány megoldása, egy csapásra, ha nem is szüntetné meg teljesen, de csökkentené az ellentéteket is. Legalább 800 hajónyi hely kéne, akár azonnal. Egy ideiglenes, aztán elképzelhető, hogy végleges alternatíva kidolgozása is elkezdődött a Balatonon, mégpedig a hajók bóján tartása. Már 200 ilyen hajóstársunk van, akiket komolyan érdekel ez a megoldás. Minden bizonnyal 100 ilyen hely már idén tavasztól, a nyár elejéig megvalósul. Tudom, mostanában új kikötőhelyek is készülnek (nem teljesen új kikötők, hanem meglévők bővítése átalakítása), azonban sajnos szinte ugyanennyi meg is szűnt. Így aztán egy fikarcnyit sem lett jobb a helyzet. A mostanában tervezett összes új kikötő egyelőre megtorpedózásra került. Nem tudom megvalósulhat-e végül közülük bármelyik. Pedig jó volna!