Márton-nap, avagy a tradicionális libaevés ünnepe
A Márton-nap a 40 napos adventi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás megengedett. Ezen a napon rendszeresek voltak a lakomák, bálok. Ma is sok helyen zenés mulatságot tartanak, ahol az asztalról nem hiányozhat egy-egy libás étel és természetesen az Újbor sem.
A Márton-nap eredete
A legenda szerint Szent Márton a Római Birodalom Pannónia tartományának Savaria nevű városában (mai Szombathely) született 316-ban. Mikor a római császár katonai szolgálatában állt, a franciaországi Amiens városában egyszer egy hideg téli estén odaadta meleg köpenyének felét egy didergő koldusnak. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában.
Innentől kezdve szolgálta már Márton Istent és nem a hadsereget. Megkeresztelkedett, majd misszionáriusként segített az embereken, sok jót cselekedett. Jóságáról még életében is mondák keringtek. Mikor püspökké akarták szentelni, a legenda szerint Márton nagy alázatosságában a ludak óljába bújt el. A szárnyasok azonban gágogásukkal, szárnyuk verdesésével óriási zajt csaptak, így elárulva Márton rejtekhelyét. Mártont 371-ben püspökké szentelték és haláláig, 398-ig Tours-ban segítette a rászorulókat.
De honnan ered vajon a Márton-napi lakoma története? Lássuk!
A Márton-napi lakoma
A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Annak idején ez a nap még nem teljesen a szolgalelkű püspököt eláruló libákkal volt összefüggésben, inkább azzal, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a cselédek ezen a napon kapták meg egész éves bérüket, jutalomként pedig egy libát, aminek valós oka nem az ajándékozás szépsége volt hanem, hogy a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél eljövetele előtt meg kellett tizedelni.
A Márton lúdja tulajdonképpen egy régi római étkezési szokást elevenít fel. Úgy tartják, hogy a Capitolium lúdjainak hangos gágogása ébresztette fel a kifáradt őrséget, amikor a gallusok éjszaka el akarták foglalni a várost. Innen ered a lúd megtisztelő neve: avis Martis. Mindezzel megmagyarázható, hogy ezen a napon egy szép, hízott lúd volt az ünnepi eledel.
Magyarországon létezik egy speciális "Liba étterem", melynek egyértelműen a Márton nap a specialitása. Nem régen fedeztem fel én is a Dunyha Vendéglőt, ahol valódi Márton-napi különlegességekkel, és új borokkal várnak. A Márton-napi menüt itt találod, és itt tudsz asztalt foglalni.
Az Újbor és a lúd kapcsolata
Mint tudjuk, a must borrá alakulása éppen novemberre fejeződik be, így nem véletlen, hogy ennyire szorosan összekapcsolódnak a libás ételek és az újbor fogyasztása. Márton emiatt a nagyobb hazai borvidékeken az Újbor védőszentje is. Német területeken már a 12. századtól összevonták a bort a lúddal, így a Márton-napi libát „szüreti vagy préslibának” is nevezték.
Szlovénia területén is létezik egy legenda, mely szerint szokás volt, hogy a szőlősgazdák a hegyekben elrejtettek borospalackokat, melyeket a legényeknek kellett megkeresniük.
A nagy keresés ideje alatt az asszonyok otthon sokféle finomságot főztek, sütöttek, melyet aztán nagy eszem-iszom közepette közösen fogyasztottak el a szőlőhegyen.
November 11-én kezdték meg az új hordókat a gazdák, ekkor került az asztalra épp a libasült mellé az úgynevezett Libás-bor vagy sok helyen Márton–bor, aminek még gyógyító hatást is tulajdonítanak a hagyomány szerint.