Márton-napi lakoma és hagyományok
Ha Márton-nap, akkor liba, újbor, hagyományőrző játékok, köszöntők, jóslások és lampionos felvonulások! Ez mind-mind az ünneppel jár! Te tudod már, hogyan töltöd ezt a jeles napot?
Márton-nap története
A mai Szombathely területén született, IV. századi püspökről sokféle megemlékezést tartottak és tartanak manapság is, szerte Európában. November 11. körül a gyerekek lampionos felvonulásokkal, a felnőttek pedig inkább a Márton-napi libával emlékeznek meg róla. A lurkók mindig örömmel várják ezt a vidám ünnepet, mely egyben a tél kezdetét is jelenti.
Márton, egy római tribunus fia volt, aki apja kívánságára a légió katonája lett. A legenda szerint 18 éves volt, amikor lováról leszállva odaadta palástját egy didergő koldusnak. Nem sokkal ezután Amiensben megkeresztelkedett, otthagyta a sereget, és misszionárius lett. 371-ben a Loire menti Tours püspökévé választották.
A legenda szerint Márton (alázatból) a ludak óljába bújt, hogy kitérjen püspökké választása elől, de a ludak gágogásukkal elárulták a szentet, így "kénytelen volt" a püspökséget elvállalni. Úgy tudni, meggyőző, hiteles, és jótékony püspök volt. Időszámításunk után 397-ben hunyt el.
Halála után váratlanul igen népszerűvé vált: ő az első keresztény szent, aki nem mártírként emelkedett az oltárokra.
Márton-napi lakoma
A Márton-napi libalakomáról szóló első írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. A Márton lúdja tulajdonképpen egy régi római étkezési szokást elevenít fel.
Ismeretes az is, hogy a Capitolium lúdjainak gágogása ébresztette föl a fáradt őrséget, amikor a gallusok a várost el akarták foglalni. Innen ered a lúd megtisztelő avis Martis neve. Mindezekkel magyarázható, hogy ezen a napon szép, hízlalt lúd volt az ünnepi eledel.
A lúd fogyasztásának hagyománya szorosan kötődik az új bor fogyasztásához. Nem véletlen az egybeesés, hisz épp novemberre fejeződik be a must borrá alakulása. Márton emiatt a nagyobb borvidékeken az új bor védőszentje is. A bor és a liba gyorsan össze is kapcsolódott, német területen már a 12. században a Márton-ludat „szüreti vagy préslibának” is nevezték.
A közeli Szlovénia területén szokás volt, hogy a szőlősgazdák a hegyekben különböző helyekre borospalackokat rejtettek el, melyeket a legényeknek kellett megkeresniük. Eközben a lányok, asszonyok sokféle finomságot főztek, sütöttek, amit aztán a szőlőhegyen nagy vigaszság közepette közösen fogyasztottak el.
November 11-én kezdték meg az új hordókat a gazdák, s ekkor került az asztalra, épp a libasült mellé, az úgynevezett libás bor, vagy sok helyen Márton–bor, aminek még gyógyító hatása is volt a hagyomány szerint.
Ha még nem döntötted el, hol fogyasztod el Márton-napi lakomádat, akkor javaslom, hogy ne hagyd ki a Dunyha Étteremben a több napig tartó libaünnepet! A Márton-nap népszokása sehová sem köthető jobban, mint hazánk első libaétterméhez!