Íme a világ 10 legveszélyesebb halfajtája
Frissítve: 2024/07/25
Frissítette: ZH
A világ vizei épp olyan ijesztőek és titokzatosak, mint amennyire gyönyörűek és magukkal ragadóak. A felszín alatt temérdek halfajta úszkál békésen, azonban egyesek sokkal veszélyesebbek, ha fenyegetve érzik magukat, mint a kopoltyús nép túlnyomó többsége. Az alábbiakban tíz olyan halfajtájáról olvashatsz, amelyeket jobb, ha messze elkerülsz vízi kalandjaid során!
Tűzhal (Pterois antennata)
A beszédes nevű tűzhal csaknem egész teste mérgező. Hosszú melluszonyai, csíkos teste és agresszív természete mind árulkodó jelek arra, hogy ezzel a hallal nem érdemes kikezdeni. A tűzhal 18 éles hátúszóját használja a védekezéshez – ezekkel juttatja el a mérget áldozatába, ha egy másik állat (vagy ember) van olyan szerencsétlen, hogy épp őt támadja meg.
Azonban vadászat közben is félelmetes – áldozataira a környezetébe beolvadva vár, és villámgyors reflexeit használva csap le rájuk. Szúrása rettenetesen fájdalmas, mérge pedig émelygést és légzési problémákat okoz, habár az esetek többségében nem halálos.
Fugu gömbhal (Tetraodontidae)
A fugu gömbhal első ránézésre pufi, gyámoltalan állat, egészen addig, amíg veszélyben nem érzi magát. Ilyenkor ugyanis az esetben a gömbhal teleszívja testét vízzel, amitől nagyobbnak és fenyegetőbbnek tűnik.
Veszélyes azonban nem ettől lesz, hanem attól, hogy testének több része is mérgeket tartalmaz: a bőre, a mája, és belei is. Egyetlen hal 30 mérge emberrel lenne képes végezni – ezek a pufók állatok 25-ször mérgezőbbek, mint a cián. Ami azonban még különösebb, hogy japánban ételkülönlegességként fogyasztják őket, természetesen rendkívül gondos és óvatos előkészítés után.
Sávos tengeri krait (Laticauda colubrina)
Tény, hogy a tengeri krait nem hal, hanem egy sikló, de biztosítunk, hogy megérdemli az említést ezen a listán. A sávos tengeri krait ugyanis a világ legmérgezőbb siklója, a kobrákénál tízszer erősebb méreggel. Szerencsére nem agresszív állat, de azért jobb nem is játszadozni vele, mert harapása izomfájdalmat, kábaságot, homályos látást, és a légzőrendszer leállását eredményezheti – pont azokat a dolgokat, amiket az ember nem a vízben szeretne átélni (meg egyébként máshol sem).
Az Indiai és a Csendes-óceánban fordul elő, és akár fél órán keresztül is képes a víz alatt maradni, mielőtt fel kellene úsznia a felszínre egy adag levegőért.