Lakatlan sziget New York kellős közepén
Szinte hihetetlen, hogy a világ egyik legvibrálóbb metropoliszának közepén található egy sziget, amelyet senki sem lak, senki sem látogat. Megvan a maga sztorija és hátborzongató titkai, amelyeket most megtudhatsz te is!
A titokzatos North Brother-sziget
Szellemek? Zombik? Vámpírok? Hol van Brad Pitt és a szellemirtók, ha szükség van rájuk? Található New Yorkban egy sziget, amiről sokan megfeledkeztek. A Bronx és Rikers-sziget között található „északi testvér” tökéletes lenne bármilyen horror vagy thriller helyszínéül. Elhagyatott épületei tökéletes példái a 19. századi amerikai építészetnek, de ettől sem lesz kevésbé hátborzongató helyszín. Többek közt itt található a Riverside Kórház, amely a fertőző beteg karanténjául szolgált, de gyógyszerkísérletek helyszíne is volt, valamint fiatalkorúak nevelőintézetének épülete is még megtalálható.
Az itthon is nagy sikernek örvendő History a szigeten forgatta a Life After People sorozat egyik részét. A műsorban tudósok, kutatók, mérnökök és egyéb szakemberek vizsgálták a kérdést, hogy mi történne a világgal az emberiség eltűnése után. Ezt tökéletesen tudták vizsgálni az elhagyatott Riverside Kórházban.
Ian Ference fotográfus készítette ezt a képet a sziget Iskola és szolgáltatások (School and services) nevű épületében az iskolai előadóteremről. A teremben kis, diákok számára tervezett székek, és egy kisebb színpad található, amelyen a gyerekek tartották előadásaikat. Bár a szigetre komppal szállítottak ételt és vizet, az mégis önellátó volt, nem csak iskolája vagy annak színháza miatt, de azért is, mert saját fűtés- és elektromos rendszerrel és telefonhálózattal is rendelkezett.
A háború végével a sziget veteránoknak és családjaiknak adott otthont. A karanténként működő kórház működését már jóval a veteránok beköltözése előtt felfüggesztették, akik az így megüresedő épületben kaptak helyet. Bár a kormány állta lakhatásukat, mégis nagy számban hagyták el a szigetet, mivel a ki és bejutást biztosító komp túl drága volt mégsem volt elég hatékony számukra.
A kórház legutolsó funkcióként elvonóként működött, ahol a problémás és drogfüggő fiatalokat kezelték. Nem éppen a legjobb megoldást választották a kezelések során, ahol az elvonási tünetekkel küzdőket egyszerűen elzárták a külvilágtól, gyógyszerek és kezelések nélkül szenvedtek. Egyszerűen bezárták őket egy szobába egy matraccal és egy vödörrel, majd megvárták, hogy az elvonási tünetek megszűnjenek. Nem túl emberséges megoldás.
Ugyancsak a Riverside Kórház adott otthont a híres-hírhedt 'Tífuszos' Mary Mallon-nak, akit akarata ellenére zártak az intézménybe három évtizedre halála napjáig. Úgy tartották, hogy összesen 51 embert fertőzött meg a betegséggel szakácsként, akik közül 3 életét is vesztette. Mallont tartják az első ’egészséges tífuszosnak’.
A nagy alma elfeledett szigete immáron 50 éve lakatlan, azonban milliók látják ablakaikból vagy munkába menet nap mint nap. A sziget ma védett madár rezervátumként működik, ahol számos veszélyeztetett madárfaj él békében. A sziget története rengeteg New yorki számára ismeretlen, holott az közelebb van a város ikonikus épületéhez, az Empire State Buildinghez, mint a város lakosságának nagy része Brooklynban.
Eleinte nagyon nehéz volt megfelelő orvosokat és pszichiátereket találni a Riverside Kórházba, néha pedig igazi orvosi képzettség nélküli ’szakemberek’ dolgoztak a betegeken. A telek nagyon zordak voltak, mivel a szén fűtötte rendszerek nem mindig látták el feladataikat, a komp ráadásul nem is tudott rendszeresen élelmet és vizet szállítani a rossz időjárás miatt. A kórház működése az első 16 év után javult, azonban a sziget rossz hírneve erősödött az ott menedéket kapó beteg emberek és emigránsok miatt.
A kórház 1963-ban szüntette meg rehabilitációs programját, a szigeten azóta nem lakik senki. A látogatók elől gondosan elzárták a szigetet, amelyre néha be tudnak szökni a fosztogatók a parti őrség figyelő tekintete mellett is. Az így beszökő tolvajok ellopnak, amit csak tudnak, és sokszor rongálnak is, ami a hely természetes leépülése mellett felgyorsítja a pusztulást.
Az 50-es években kezdődött rehabilitációs program rengeteg problémás gyereknek adott otthont, akiket a városban található fegyházakból szállítottak ide megfelelő ellátás reményében. A szigorú iskolarendszer 100 fiúnak és 50 lánynak adott otthont, akik utoljára leheltek életet a rothadó épületbe. Már nem maradt utánuk szinte semmi, csak a kísérteties némaság, ami az egész szigeten uralkodik.