Külföldi szokások, amiket magyarként nem érthetünk
Nem ülünk az asztal sarkáraha férjhez szeretnénk menni, koccintáskor egymás szemébe nézünk, húsvétkor locsolkodunk, karácsonykor halászlét főzünk. Minden kultúrának meg vannak a maga szokásai és hagyományai, amik elsőre talán furcsák lehetnek számunkra. Vannak olyanok is, amikkel talán soha nem tudnánk azonosulni.
A hálás írek
Írországban bevett szokás, hogy a busz utasai leszálláskor megköszönik az utat a buszvezetőnek, egyszerűen azért, mert a szolgáltatásra nem volt panaszuk, és mert hálásak azért, hogy épségben elszállították őket az egyik pontból a másikba. Képzeljük el ezt a reggeli csúcsforgalomban. Az írek egyébként a legtöbb helyzetben hálálkodnak, és mindent megköszönnek. Mi is átvehetnénk tőlük ezt a hagyományt, igaz?
A bolgárok fordítva biccentenek
Igen ismert tény, hogy a bolgárok biccentéssel jelzik a nemet, fejrázással pedig az igent. Bizony, könnyedén összezavarodhatunk, ha egy bolgárnak valamilyen eldöntendő kérdést teszünk fel, esetleg útbaigazítást kérünk tőle. Tökéletesen mutatja a kultúrális különbségekről való tájékozódás fontosságát egy-egy utazás előtt. Nagy kellemetlenségeket kerülhetünk el, ha alaposan utánanézünk az adott nép szokásainak, hagyományainak, sajátosságainak.
Szipogó ázsiaiak
Talán meglepő, de Ázsiában nincsenek odáig az orrfújásért. Sok helyen egyenesen tiszteletlenségnek számít, ezért inkább a folyamatos szipogás mellett döntenek. Mi magyarok igen hamar, még gyermekkorunkban megtanuljuk, hogy szipogni bizony nem szép dolog, így kifejezetten zavaró lehet számunkra az ázsiaiak számára teljesen megszokott és hétköznapi szipogás.
Kínában emellett érdemes odafigyelni arra is, hogy a szem összezűkítése haragra, míg a nyelvnyújtás csodálkozásra utal. Nem bontanak ki ajándékot mások előtt, hiszen az illetlenségnek számít. Érdemes ugyanígy eljárni, ha minket lepnek meg valamilyen kedvességgel.
A spanyolok nem érkeznek időben
A spanyolokra kifejezetten jellemző a késés, egy megbeszélt találkozóra soha nem érkeznek időben. Alapvetően az életstílusuk is nagyban különbözik a miénktől, jellemző rájuk például, hogy az éjszaka közepére is szerveznek programot, amikor mi már az igazak álmát alusszuk. Sokkal mértékletesebbek az étkezések során is, azonban gond nélkül nyúlnak a másik tányérjába és csípnek el egy-két finom falatot. Szívesen csevegnek az utcán, a tömegközlekedési eszközökön, a boltban, gyakorlatilag bárhol. A megszólítást és a kedvességet pedig illik viszonozni.
A mosolygás nem mindig erény
A keleti népeknél gyakran megfigyelhető az állandó mosolygás. Ennek legfőbb oka az, hogy mások környezetében illetlenségnek számít a bánat, szomorúság kifejezése. Ez olyannyira elterjedt, hogy olykor még a szomorú híreket is mosollyal az arcukon közlik másokkal.
A higiéniás szokások is eltérhetnek
Az indiaiakra különöseb jellemző az illemhelyiségek kerülése, így a higiéniás szokásokhoz való teljesen eltérő hozzáállás is. Nem arról van szó, hogy egyszerűen nem törődnek vele, sokkal inkább arról, hogy más szemszögből vizsgálják a helyzetet. Nem szívesen használják a mellékhelyiséget, hiszen nem szeretnének olyan ülőkét használni, amit előttük már más is használt.