Kékszalag 2009 beszámoló - Detre Szabolcs, vitorlás versenyző

Kékszalag 2009, ahogy Detre Szabolcsék látták a Remetéről

A Remete hajóval már harmad ízben készülődtem a Kékszalagra. Jó hajó, igaz nem verseny céllal épült, hanem egy gyors túrahajónak. Ez a második Nautic 12-es, ami kikerült a sablonból (1998), amit Sopi azóta is használ, ebből került ki az Avatar is.
Most Hollósi Gábor barátom tulajdonában van és nagyon szépen rendben tartja a lelkes csapatával, akikkel Assózik is a híres Challenger hajóval.

                               Remete hajó                                                   és a Csapat

Avatar

Sponsor Wanted

A szélvészgyors Lisa

 Raffica

A verseny előtti nap összemértünk a Lisa csapattal és irtózatos volt a sebesség különbség.
Sebaj, gondoltuk nyerni nem fogunk ezt eddig is tudtuk, de bekerülhetünk az első tízbe, ha ügyesek vagyunk.
Egy pár napja láttuk a Király csapatot a Rafficával, átalakítva „hagyományos” hajóvá ugyebár, amiről kéne szóljon a páratlan évek Kékszalagja.

A legizgalmasabb a rajt előtti reggeli készülődés és aztán a helyezkedés a ménkű hosszú rajtvonalon.

Rajt előtti pillanatok

Rajt utáni pillanatok

Déli szél volt, ezért a rajtvonal északi oldala volt kedvezőbb a kenesei bójához. Igaz több szél látszott a déli part mentén, de jobbnak véltük, ha a füredi oldalon rajtolunk. Így tett az összes esélyes is, kivéve a Sponsit és az Avatart. Ők levágtattak 5 percnél délre. Nekünk azt kellett mérlegelni, hogy genuával vagy reacherrel rajtoljunk, mert 1db top felhúzónk volt, és a váltáshoz sok idő kellett. Viszont fontosabb volt a rajtnál a jó sebesség, mert ki kellett bújni a tömeg alól. Figyeltem a lányomat is Dianát, nehogy legázoljuk véletlenül…

Didó rajtnál

és rajt után

A Rajthajó mellett elrohantunk 1 percnél és a vonalon gyorsítottunk a hajók előtt. Ez jó is volt, csak egy Sch-30-as beejtett elénk és hiába üvöltöttünk, hogy élesebben jövünk, nem akart luvolni. Közölte - „hátulról jövünk, nincs semmire jogunk”. Sajnos ez gyakori tévedés, hogy nem ismerik az alsó, élesebben érkező hajó útjogát, azaz aki alulról-hátulról élesebben jön, útjoga van, a felette levőnek ki kell térnie. A rajt pillanatában leejtettünk… alattunk a Raffica…. átvágtatott a takarásunkon, más „dimenzióban” közlekedve.
A 3 perc leteltével megkezdtük az átszerelést, ami kb. 5 percig tartott, igaz mivel ez nem begyakorolt manőver, csapatunktól ez is jó teljesítmény volt.
Szétnéztünk és láttuk, hogy a Raffica megugrott a Lisatól.

Az RC hajó, Láng Robival a kormánynál az Avatarral került párharcba. Sopiék piros genackerről egy hatalmas fehér hátszél spire cseréltek, majd látványosan lelassultak.
Az RC könnyen kikerülte őket genakkerrel.

Éles menetben a genacker sokkal gyorsabb, mint az öblös hátszél spinaker

Mi pedig a the zászlós hajójával, a Macarellával voltunk egy súlycsoportban, így mindjárt az elején megkezdtük a külön csatánkat. Mindkét hajó Nautic 12-es, hasonló kialakítású, csak azzal az apró különbséggel, hogy a Macarella full carbon, hi-tech felszereltségű, hosszított vízvonala van és vadonatúj, speciális vitorlákkal van felszerelve.

A Macarella az egyik állandó partnerünk volt

A 70-esek Siófok alá húztak fel, látszott, hogy jól haladnak. A Siroccó ejtegetett az északi parttal párhuzamosan hátszél spi-vel. Igaz, ha jól tudom nekik nincs genackerük.
Tehát kialakult az élmezőny, azaz az első 10-12 hajó, ami ezután nem is nagyon változott kisebb helycseréktől eltekintve. Néhány kisebb-nagyobb katamarán cikázott ide-oda, de nem voltak meggyőzőek.

Volt egy fekete hajó elég rövid árboccal, amit nem láttunk eddig soha, de látványosan gyorsan haladt.
Kenesén egy bója csokor volt, amit akkor értettünk meg, amikor oda értünk. Egy fotós költözködött be béka ruhában a bóják közé és gondolom őt védték. A képeiből eddig nem láttam semmit, remélem nem lett valami baja ott.

Fotós a bójatutajban

Siófok felé cirkálni kellett és úgy tűnt érdemes éleskedni, mert elemelkedtünk az alattunk lévőktől. Mögöttünk a Nemere II a lányokkal és a Ganz Danubius nyomult, de nem bírták a tempónkat.

A hölgyek csapata a Nemere II-vel

Siófok előtt frissült a szél és a már letudott Macarella feltámadt és lehagyott minket egy penge fokkal a mi nagy genuánkkal ellentétben. A Sirocco a déli part felől felélesedett és jól haladt.
Kaptuk sms-ben az infókat és hallottuk, hogy Farkyék elkapták a Rafficat.
Ez várható volt, hogy cirkálóban elgyengülnek a túlméretes nagyvitorlájukkal, amit ki kell nyitni és reffelni, ami lelassítja a hajót.
A Lisa csapat nagyon együtt van és a szerelésük is a toppon volt.
Furcsa volt a Királytól a nyilatkozat, hogy „erőből, szerencsével mentek el”.
Egyszerűen érvényesült a nagyobb tudás és a profi felkészültség.

Farkyék élesebben, gyorsabban haladnak jól láthatóan. A Raffica bereffelve feleslegesen, alig dőlnek. Itt adtak egy nagy lehetőséget az ellenfélnek, amivel élt is…..

Minket a nagyon jól felszerelt Macarella gyomrozott meg alaposan Tihanyig. Utolérte a Siroccót is, egymás mellett voltak ezután Keszthely vissza Badacsonyig. Kiderült aztán ki a „fekete ló” a pályán… A kiszuperált Gardazzurába ült bele egy lelkes Almádis csapat, és sok problémával küszködve, de nagyon jó sebességgel bekapcsolódott ebbe a társaságba.

Az átalakított , életre hívott Gardazzurra

A nagyon jól és gyorsan vitorlázó Capella

Később Révfülöpnél még az Orfeusz is beszállt ide. A gyors gépek már eltűntek a horizonton, két 70-est láttunk előttünk, az Annát és jó távol a Capellát. Szépen békésen kreuzolgattunk Badacsony felé a jó 3-as délnyugati szélben, amikor Badacsony előtt leállt a szél és megjelent az északi parton egy sötét csík a vízen.
Ebben a sávban száguldott nagy vígan egy X-35-ös. Szerencsére a partnereink ezt nem reagálták le időben és dél felé keresgéltek maradék szeleket. Mi negatívan észak felé mentünk, amíg el nem értük az új szelet és egy pillanat alatt megkerültük a csapatot északról, amit már aztán nem tudtak visszafordítani. Egyedül az Orfeusz csinálta jól és megugrott, jóval előttünk vette Keszthelyt. Keszthelyen jó zene és Red Bull adomány fogadott minket és vidáman kerültük a jelet még napsütésben.
Vissza szerencsére az Orfeusz elkövette a nagy hibát, hogy genackert húzott és a déli part felé ment, amikor északi frissülések voltak. Ugyanezt csinálhatta a Sponzi is, mert Györök után ácsorgott a tó közepén és várt ránk.
Badacsony alatt megint összeállt ez a társaság. Szerencsére mögöttünk mindnyájan egész felhúztak a hegy alá, és onnan várták a frissüléseket. Mi ricsivel lefuttattunk eltávolodva Badacsonytól és megugrottunk tőlük, mivel megállt fent a szelük.
Elől látszott, hogy a 70-esek jó frissüléseket kapnak északról, ezért felkifliztünk északra. Ekkor az Orfeusz újra genackert húzott és leküzdötte magát délre, amikor északról jöttek a nyomások. Ezzel jól lemaradt… 8-9 csomóval robogtunk végig visszafelé, ezért 10 után valamivel értünk a Révbe. Ekkor a Lisa már befutott és a 9. Kékszalag győzelmüket ünnepelték.

A Lisa győztes csapat öröme a célban

és a dobogón

A csőben mi eközben izgalmas helyzetben voltunk, mert teljesen leállt időnként és veszélyesen jött a Siroccó. Igyekeztünk nem túl közel menni Tihanyhoz, érződött, hogy kijjebb van a szél, ami Füred felöl fújt. Mondtuk is: jó lenne, ha találnánk itt egy megragadt 70-est. És egyszer csak ott volt az Anna a nagy fekete genuával, totál álló helyzetben a hajógyári oldalon. Nagy sebességgel rontottunk feléje, de kapott szelet és elindult, becsúszott a célba előttünk. Szegény Siroccó lámpáit láttuk, hogy beragad a hegy alatt, ott próbálkozott vesztére, sokan lehagyták a befutóban.
Odamentünk a mólóhoz 11 után valamivel, ahol még vidám hangulatban voltak a nézők és üdvözöltek minket az abszolút 9. helyen. Nekem külön izgalom volt Diana lányom Kékszalag küzdelme és kaptam az infókat a kísérő motorosról.
Peche volt szegénynek, hogy gyenge szél volt szinte végig és egy két kivételtől eltekintve nem tudott a hajók között rohanni. Éjjel 2 kor befújt a szél és életveszélyessé vált az attrakció, mert a motoros nem tudta követni és kifogyott állandóan a benzinje. Ez nappal nem lett volna baj, mert utána ment és megtalálta, de éjjel ez már reménytelen lett volna. Ezért 17 óra szörfözés után, telefonon leállítottam a projektet.

Vasárnap a díjkiosztón tudtuk meg, hogy megnyertük a Yardstick I/I et. Jó érzés volt az első tíz mellett felállnia dobogó legfelső fokára, igaz egyedül, mert a csapat szétszéledt a nagyon elnyúló díjkiosztóról.
Diána is nagyon megdicsőült a díjkiosztón, Dobó Kata adta át neki a tiszteletdíjat.

Diana a dobogón átveszi a tiszteletdíjat

A szerző a két csinos hölggyel

Detre Szabolcs
versenyző