Amikor egy darab kaki van a szépen megterített asztalon - Halászkert Balatonfüred

Nagyon régóta járok a balatonfüredi Halászkertbe. Ritka jó halászlevet adnak, az adagok nagyok, a pincérek kedvesek, a kiszolgálás gyors, és mégis, történt valami, amiért nagyon elgondolkodtam, elmegyek-e valaha még a Halászkertbe. 

A Halászkert egy tradicionális, régi balatonfüredi étterem. Központi helyen van, a Zákonyi sétány elején, a Magyar Vitorlás Szövetség kikötőjével szemben. Igazából az összes vitorlás kikötőhöz közel van, így mindig tele van vitorlázókkal. Korábban az én hajóm is a Szöviben állt, így napi szinten vendég voltam itt. Most is gyakran beesek, ha egy jó halászlevet akarok enni. Mert a halászlé tényleg jó. Sőt, kiváló. Egy kis bográcsban hozzák, alatta rotyog a tűz, akár háromszor is megszedheted belőle a tányérodat. Kérhetsz harcsát és pontyot is, sőt, plusz belsőséget is. 

Nem csak a halászlé jó a Halászkertben

Mivel régóta járok oda, az összes régi pincér ismer, legalább látásból. Mert itt még van törzsgárda. Olyan arcok, akiket tényleg évek óta ismer a vendég, és akik a vendéget is ismerik, esetleg nevén is köszöntik. Ami meg ugye kifejezetten jól esik. Télen néhányan ugyan Ausztriában telelnek, síterepeken dolgoznak, amíg be nem köszönt a szezon. Mert ugye a Halászkert nyitva van télen is, de azért nyilván nem akkora forgalommal, mint nyáron. Balatonfüred már nem hal meg télre, úgy mint más Balaton parti városok. A Silver udvar és a Halászkert mindig tele van. Nyáron meg zsúfolásig. Igaz, vigyáznak nagyon, hogy ezt bent ne érezd, mert az ajtónál megállítanak, és várnod kell, ha bent sokan vannak. 

Miért is jó a Halászkert, és miért érzem azt, hogy az étterem vezetője döntő egy hely jó működésében? A következő oldalon elmesélem! Lapozz! 

Édesapán nem híve a fine diningnak. Szeret jókat enni, egy fogással jól lakni. Sok jó helyre vittem már, Budapesten és a Balatonnál is, de mindig kesereg, ha kicsik az adagok. Nos, a Halászkertben ezzel sem volt gondja. Sem a régi sem az új tulajdonos nem híve az adagok csökkentésének. Itt tényleg jól lehet lakni, akár egy vastagabb levessel (halászlé, gulyás) is.

Étkezés a Halászkert teraszán. Napsütésben a kendő, kalap is elkel néha, de nem bánjuk, a szabadság érzése felemelő! 

Ugyanakkor ez nem megy az íz rovására. Az állandó ajánlatban nagyon jó tradicionális ételek vannak, a séf ajánlat pedig mindig különlegességekkel szolgál. Nagyon finom a lazac, a harcsa túrós csuszával pedig igazán jól komponált, hagyományos ízvilágú, de nem zsíros, nem túlzottan nehéz étel. Italokból nagy a választék, még ananász fröccsöt is kaphatsz, pedig ananászlé kevés helyen van. 

Említettem az előbb a tulajdonos váltást. A Halászkertből Horváth Csaba csinált megkerülhetetlen éttermet. Az ÁFÉSS tulajdonában lévő épületet folyamatosan fejlesztette, szépítgette, mígnem egészségi állapota miatt visszavonulni kényszerült élete művétől. Idén Weinhardt Csaba vette át tőle az étterem vezetését. Nagyon féltünk tőle, hogy átalakítja az étterem profilját, de mindent megtartott, ami jó volt a Halászkertben, így a pincéreket és az étlapot is. Bár a Vizes VB miatt az egész Zákonyi sétány egy csatatér, a Halászkert ezen a csatatéren egy nyugodt, csendes, árnyékos hely. 

Miért gondoltam azt májusban, hogy nem megyek mégsem a Halászkertbe egy jó darabig? Hogyan sikerült a tulajdonosnak a vevői igényeket követve mégis megygyőznie? A következő oldalon elmesélem! Lapozz!
 

Édesanyámnak volt egy sztorija, mellyel nevelt gyermekkoromban. Amikor valamit megcsináltam, szinte teljesen jól, de az egész rendszerben volt egy végzetes hiba, akkor mesélte ezt nekem. A mese így szól. Képzeld el, hogy egy királyi lakomára vagy hivatalos. Gyönyörűen megterített asztalhoz ültetnek le, elegáns pincérek. A terem is pompázatos, az illatok is rabul ejtenek. Hatalmas tálakban ínycsiklandó ételeket hordanak ki az asztalra. Levesek, sültek, sütemények. Nemes porcelán tányér van előtted és ezüst étkészlet. Minden a helyére kerül, lassan hozzáláthatnál enni. Ekkor az elegáns pincérhad mindenki tányérja mellé egy kicsi tálkában egy darab, gőzölgő kakit rak le. Bár éhes vagy, és az ételek, a terítés mennyei, de nem lenne gusztusod enni, ugye? Nos, megértettem gyerekkoromban is, és azóta is sokszor eszembe jut, ha valami majdnem tökéletes megvalósítás mellé egy kis „kaki” kerül - ez a történet. 

A Halászkert is ilyen VOLT. Finom ételek, kedves pincérek, elfogadható árak. Árnyas kert, kényelmes székek. De az utolsó találkozásunk alkalmával ez a „kaki” oda került az asztalomra. Nyilván nem valós formájában, csak képletesen. Történt ugyanis, hogy 2 éves gyerekemmel, és feleségemmel beültünk ebédelni a Halászkertbe. Ismét minden tökéletes lett volna, ha a szomszédban ülő férfi nem dohányzott volna, semmivel sem törődve. A füst a gyereket és minket is belepett. Az étvágyam is elment. Kérdeztem a főpincért, hol van itt a nem dohányzó részleg, mert szeretnénk átülni. A válasz a “Sajnos nincs itt olyan!” volt…. Az, hogy illetlen, faragatlan emberek is vannak, nem az étterem hibája. Semmi bajom azzal, ha valaki magát cigarettával mérgezi, ha engem és főleg a gyermekemet ez nem érinti. Ha ülhetek tiszta tüdejű, egészséges emberek között, akkor miattam mindenki azt csinál magával, amit akar. De nem megyek olyan étterembe, ahol arra kényszerítenek, hogy más füstjét szívjam és szívja a gyermekem is. Sajnos, ez volt a „kaki az asztalon”.

Köszönjük Halászkert, mégis szeretünk!

A legtöbb étterem vezető azonban ennyiben is maradt volna. A dohányosok fontosak a vendéglátósnak, önfejűek, nem bírnak magukkal, addig sem, amíg ebédelnek. És mégis, a Halászkert tulajdonosa cikkünk megjelenése után felhívott, és elmesélte, ketté osztotta a teraszt, és már van nem dohányzó és dohányzó rész a teraszon! Aki akarja mérgezheti magát, aki nem szeretne tüdőrákban meghalni, azt a Halászkert megvédi! Ahogy a marketingben az egyetemen is tanítom, ha egy üzletben reklamáció történik, és azt a cégvezetés a vevő megelégedésére megoldja, még nagyobb lehet a vevő lojalitása, mint a reklamáció előtt. Nos, így történt ez velünk is. Ismét szeretünk Halászkert, ismét ajánlani foglak mindenkinek!