A Sarkvidék legfélelmetesebb helye, az Ellesmere – sziget
A kanadai partoktól legészakabbra fekvő sziget ez, mely a Sarkvidékek leghidegebb, legzordabb helye kietlen tájakkal és szinte örökké tartó sötétséggel. Ismerd meg te is ezt a félelmetes helyet!
Ez, a kanadai partoktól legészakabbra eső sziget a Sarkvidékek egyik legkietlenebb, legzordabb területe. Ezen a szigeten csak pár száz ember él, pedig mérete akkora mint Nagy – Britanniáé.
Ez a hely a Sarkvidék legnagyobb pusztasága, itt az idő zord és a táj kietlen, az emberek zöme a part mellett található apró településeken és a kutatóállomásokon él.
Mivel a sziget az északi szélesség legészakibb pontján fekszik majdhogynem a földgömb tetején, így itt szinte egész évben sötétség honol.
Az évszakok közti különbségek nagyon hirtelenek, durvák, így a tél idején a Nap szinte soha nem süt és nem kerül a horizont fölé, a sziget északi területei elvesznek a sötétség végeláthatatlanságában, míg nyáron egyszer sem bukik a horizont alá, soha nem megy le.
Ellesmere szigetén ezért is van ilyen zord időjárás, hiszen hónapok telnek el úgy, hogy a Nap fénye nem világítja meg a területét. Innen jön tehát az, hogy az átlaghőmérséklet a téli hónapokban -30 fok körül van, néha még ez alá az érték alá is jócskán leesik.
A jég viszont állandó, hiszen nyaranta a Nap csak annyira emelkedik a horizont fölé, hogy sugara csak a levegő hőmérsékletét emeli fagypont fölé, így az olvadás soha nem kezdődik el.
A sziget tulajdonságait tekintve az életben maradás igazi kihívás az itt élő élőlények számára.
Régészeti leletek szerint vikingek, eszkimók éltek itt, akik 12. századból származó inuitjait találták meg a jégpáncél alatt.
Az első modernebb inuit települést 1953-ban hozták létre, méghozzá a Grise – fjord mellett a sziget déli partján, ezután majdnem háromszáz éven át nem épített senki semmilyen építményt ide.
Az első dokumentált szerencsétlenség egy kutatócsoporttal történt, méghozzá 1883-ban, amikor is az expedíció befejezéséhez szükséges élelmiszer tartalékaik nem jutottak el hozzájuk hajóval.
Pánikban rohantak a déli partok felé, óriási hófúvásban, hatalmas széllel a csúszós jégtáblák között.
Az élelmiszereknek csak egy részét tudták magukhoz venni, mely nem volt szerencsés a zord szigeten a túléléshez.
Az expedícióra 25 ember indult el, ám a következő év nyarán csak heten maradtak életben.
Tény, hogy Ellesmere szigetén van a legkeményebb tél, ha eljön a nyár, egyszerűen ámulatba ejtő a sziget szépsége és minden életre kel.
A hórétegek teteje a fény hatására leolvad, itt – ott zöld foltok bukkannak elő, az egyébként védett völgyekben kinyílnak a virágok, az állatok is előbukkannak a melegebb területeken.
A sziget leginkább csodálatra méltó állatai a sarki farkasok, akik a civilizált területektől távol élik mindennapjaikat.
Földön fészkelő madarakra, pézsmatulkokra vadásznak, ám leginkább a part menti területek értékesek számukra, hiszen itt bőven akad számukra döghús és gyakran fókákat is megtámadnak.
A globális felmelegedés azonban itt is felütötte fejét, az élőlények és a sziget egész területe is veszélyben van, mert bár csekély az olvadás mértéke, mégis folyamatos.
A sziget nagy része természeti érték és védett terület, akárcsak az itt élő állat és növényfajok nagy része is.