Ausztrália 5 állata
Ausztrália olyan rendkívüli élővilággal rendelkezik, ami számunkra talán új és ismeretlen, de az ott élőknek ezek az állatok teljesen átlagos napi jelenségek. Tudd meg te is, melyik állatokról is van szó.
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, nézd meg a következő oldalakat.
Kíváncsi vagy a folytatásra? Kattints a következő oldalra.
A koala Kelet-Ausztrália eukaliptusz erdeiben él.
Majdnem csak és kizárólag eukaliptusz levelekkel táplálkozik.
Igen lassú anyagcserével rendelkezik.
A nap nagy részében, ami körülbelül 20 órát jelent, mozdulatlanul vannak, az idő túlnyomó részében alszanak is.
Szinte az egész napjuk alvásból és evésből áll.
Főként a fákon élve, eukaliptusz levelet fogyasztva láthatjuk őket.
Többnyire lassú mozgásúak, de vészhelyzet esetén képesek gyorsan is mozogni.
Akár a fák között is tudnak ugrálni, ha a fa elég közel van.
Ha Ausztráliára gondolunk, általában az embereknek először a kenguruk jutnak az eszükbe.
A legnagyobb kenguru, a vörös óriás kenguru, amely egész élete során folyamatosan növekszik.
Az idősebb egyedek már egész méretes példányokká fejlődhetnek.
Egyszerre csak egy kölyköt ellik, vemhessége 33 napig tart, majd az ez utáni időszakban egy évet tölt a kicsi, az anyja erszényének biztonságában.
Erős hátsó lábainak köszönhetően akár 40 km/órás sebességgel is tud ugrálni, főként, amikor üldözik.
Haladása közben a farkával egyensúlyozza ki magát.
Akár 8 métert is képes ugrani hosszában, magasságban is 3 métert.
A dingó feltehetően a házikutyából visszavadult faj, amely évezredek óta vadon él Ausztrália területein.
Főleg erszényes emlősökre vadászik, de fogyaszt madarakat, hüllőket, rovarokat és dögöket is.
Az ember társaságát nem igazán kedveli, nehezen szelídül.
Életmódja a farkaséval azonosul, de kissé fejletlenebb, visszamaradottabb formában.
Egy kifejlett dingó hamar önállóvá válik, bevadul, harapós lesz, kitör belőle a ragadozó éne.
Gyengébb és idősebb társaikat távol tartják az élelemtől és a vízforrásoktól, ezért hamar elpusztulnak.
Állatkertekben lehet velük találkozni, ugyanis gyorsan szelídíthető, könnyen lehet tartani.
A napjaikat az általuk kiásott tág üregeikben és folyosóikban töltik, csak este merészkednek ki innen.
Mozgásuk nem nevezhető gyorsnak.
Főként kemény, szívós levelű fűfélékkel táplálkozik, de kiás gyökereket, amiket szintén elfogyaszt.
Ritkán kell alkalmaznia fogait és karmait védekezés céljából, de ha szükség van rá, használja.
A kacsacsőrű-emlős félig vízi életmódú életet élő tojásrakó emlős.
Tasmánia és Kelet-Ausztrália területein lévő folyóvizeiben keresi táplálékát.
A nevét, a csőrszerű képződményéről kapta.
Érdekessége, hogy a csőre elektromos jelekre érzékeny.
Kinézete a hódéra emlékeztet, de csőre miatt hasonlít kacsára is.
Ujjai között úszóhártya alakult ki, fogai nincsenek.
Úszás közben a hódéra emlékeztető farkával hajtja magát.
