Tihany, és a Balaton legszebb építménye, az Apátság
A Tihanyi Apátság már hosszú ideje áll mostani helyén büszkén, délcegen. Ma már a Balaton egyik legfőbb látnivalója, és most azt is elmondom, miért.
Tihanyi apátság
A bencés monostort 1055-ben alapította I. András királyunk Szűz Mária, valamint Szent Ányos tiszteletére, s őt 1060-ban itt is temették el, s a mai napig itt nyugszik.
Az oklevél, mely a kolostor alapítólevele a legelső olyan oklevele hazánknak, mely eredeti formájában maradt fenn, s latin szavai között fellelhetünk magyar kifejezéseket is. Ennél fogva a magyar nyelvünk legelső írásos emléke is.
A kolostor középkori formájáról csak homályos feltételezéseink vannak, hiszen csak a 16. századból fennmaradt ábrázolások tanúskodnak akkori alakjáról. Mára már ebből a templomból csak néhány kőfaragvány, és a majdnem teljesen érintetlen 11. századi altemplom maradt fenn régi valóságában, ami szintén I. Andráshoz köthető.
A 17. század fontos változások kora volt Magyarország számára, s a török betörései miatt a tihanyi szerzetesség teljesen megszűnt, helyét török katonák vették át, akik gátlástalanul beköltöztek a monstrum falai közé.
Így végvárrá vált, s ennek megfelelő átalakításokon esett át, s köré erődítés épült.
A török kiűzése után a kamara csak egy bizonyos fegyverválság kifizetése után nyújtotta át a felszabadított birtokokat régui tulajdonosainak, s a bencések ezt a hatalmas összeget nem tudták kifizetni, így került 1702-ben az Atlenburgi Bencések kezébe, s visszavásárolni csak 1716-ban tudták a szerezetesrendünk tagjai.
Ezután a 18. század három apát nevét viseli, hiszen fontos résztvevői voltak a kolostor fejlődésének ütemeiben.
1716-1740: Grassó Villebald, 1740-1760: Lécs Ágoston, 1760-1786: Vajda Sámuel, az ő nevükhöz fűződik az épület stílusainak sokszínűsége, hiszen a kolostor vezetése az ő kezükben volt.
A templom életét újra kellett szervezni, így az elsődleges cél a szerzetesi élet alapfeltételeinek megteremtése, a pénzügyek biztosítása volt. 1720-tól újjáépülés indult, de ezt kettébe törte az 1763-ban bekövvetkezett tűz.
Ideiglenes felszentelésére 1754-ben került sor, a véglegesre csak húsz év elteltével, 1774-ben, s a bencés szerzetesrend tagjai nagyon későn, csak 1802-ben térhettek vissza Tihanyba. Attól eltekintve, hogy a 18. században rengeteg dolog fellendülhetett, a pénzügyi és szellemi lehetőségek eléggé eltérőek lettek, s így az 1880-as évek végére már a templom borzalmas állapotokig romlott le, s nem is lett elvetve a teljes újjáépítés gondolata sem.
1890-re Cziegler Győző, a Műegyetem tanára valamin építész teljesen megoldotta a kolostor, valamint a templom szerkezeti problémáit, s az épületegyüttes teljesen megújult.
A rend azonban 1950-ben ismételten távozásra kényszerült és bár a plébánia maradhatott, a rend háza elsőként szegényház, később egy múzeum otthonává vált.
1990-ben visszatérhettek a településre, de a templom, valamint a kolostor csak négy évvel később, 1994-ben kerülhetett újra kezükbe a Magyar Államéból, s 1996-ban a kolostor teljes felújításra került.
Ma már ez Tihany, és az északi part leglátogatottabb látványossága, évente több ezren jönnek el ide, hogy megtekinthessék ezt a monstrumot, s gyönyörködhessenek az innen elébük táruló lehengerlő balatoni panorámában.