Szombaton egész délelőtt és kora délután is remek idő volt Balatonszemesen, ami kedvezett az idei Autós Regatta versenyzőinek. A futam végeztével a parton is megmaradt a verseny jó hangulata. Néhány győztes csapatot még utol tudtunk érni a felhőtlen ünneplés közben. Tőlük kérdeztük meg, hogy milyen is volt a verseny, és hogy érezték magukat.
A Gemini nevű hajó kapitányát éppen hazaindulás közben sikerült még elcsípni:
Milyen volt a verseny?
Kiss László: A rajt után nem kellet semmit csinálni csak tartani a helyezést. Kicsit fárasztó volt a verseny, az első bójáig egyre gyengülő széllel kellett megbirkózni, majd egy szerencsés bójaforduló után, nagy választás elé kerültünk, hogy leejtsük vagy élesebben vegyük, majd az élesebbet választottuk, amely így utólag jó húzásnak minősült.
Hogy érezték magukat?
K.L.: Jó volt, voltak ugyan holtpontjaink, de végül is jó idő volt, szépen sütött a nap. Ha éppen elfáradtunk a legénység segített rajtunk egy kis étellel, itallal. Nagyon jól éreztük magunkat.
Akadtak problémák a verseny közben?
K.L.: Nem, most csodálatos módon nem voltak technikai problémák, a hajó ki lett próbálva rendesen és ennek köszönhetően nem volt semmi fennakadás.
FCI Autóalkatrész Gardazurra nevű hajó legénységével a vacsora után beszélgettünk:
Milyen volt a verseny?
A verseny változatos volt, megértünk mindent: erős szelet, gyenge szelet. Hátulról küzdöttük magunkat előre az első bója után. Gyakorlatilag egy nagyon jó rajt után elhúztunk a mezőnytől, aztán az első bójánál megvártuk őket és elengedtünk pár hajót. Onnantól kezdve mintaszerűen dolgozott a hajó, de hibáztam egyet, kettőt és mire ezt megoldottuk, összeszedtük magunkat újra, addigra a második szakasz közepén jártunk már. Aztán visszaszereztük az elsőségünket, és a kettes bójánál már vezettünk, a hármas bójánál már növeltük az előnyünket.
Milyen volt közben a hangulat a fedélzeten?
Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem hangoztak el néha csúnya szavak. Az első bójánál beleálltunk olyan dolgokba, amikbe nem kellett volna és ezért kicsikét paprikás volt a hangulat. Azonban a csapat vette az utasításokat, nem szívták mellre és megoldották a dolgokat. Most már mindenki szája mosolyra áll.
Mik voltak a problémák?
Belebonyolódtunk két vitorlacserébe, nem volt minden rendben a hajón. Mire kigoboztuk a köteleket, a felhúzókat, addigra értékes percek teltek el. Könnyen lehet, hogy ezen múlott a Yardstick I. osztályban az első hely. De a szakmai győzelmet megszereztük.
Mik a tervek a jövővel kapcsolatban?
Reméljük sikerült elnyernünk a támogatóink bizalmát és jövőre is tudunk jönni, és természetesen, akkor is az első hely a cél. Nem adjuk alább.
A Pilsner Úr legénységét már igencsak ünnepi hangulatban kaptuk el.
A kérdéseinkre is ebben a szellemben válaszoltak. A hangulat felhőtlenségéről hosszasan nyilatkoztak, amit akkor már semmi képen nem lehetett kétségbe vonni. De hát csak az osztály győztes csapatról van szó. Mikor a verseny nehézségeiről kérdeztem őket egy érdekes történettel feleltek: „A tőkesúlyúnkban megakadt egy hatalmas hal. Akkor hirtelen nem is tudtuk mi volt az a koppanás, majd mikor hátra néztünk láttunk, hogy hát elütöttünk egy halat.” És tényleg valami rekord méretű hal lehetett, ugyanis a motoros kísérővel pont akkor haladtunk el a Pilsner Úr mellett, mikor a „karambol” bekövetkezett. A sajtós kollégákkal nem is tudtuk mire vélni, hogy mit keres a felszínen egy ekkora óriás.
Az esti partin sem hagyott alább a jókedv.. A kitartóak egész este rophatták, jobbnál jobb zenékre. Gratulálunk a győzteseknek és az összes versenyzőnek!
István Beatrix