A vitorlázás nem csak a gazdagok sportja
A köztudatban a vitorláshajók drága, luxus termékekként szerepelnek, azonban ez az elképzelés nem feltétlenül fedi teljesen a valóságot. Sosem juthatott hozzá az ember olyan olcsón vitorláshoz, mint manapság, az éves karbantartási költségek pedig általában nem többek, mint egy éves bérlet a helyi edzőteremben.
A vitorlázás nem csak a tehetőseké
Ezt állítja Dave Selby, aki 2004-ben vásárolta első vitorlását, egy 5,4 méteres, üvegszál testű 1978-as vitorláshal osztályú hajót. A jármű kevesebb mint 2000 fontba (körülbelül 720 ezer forint) került, és még egy utánfutó is járt hozzá a szárazföldi szállításhoz. A használt vitorlás dingik (kisebb, kabin nélküli csónakok) ennél jóval olcsóbban is megvásárolhatók, némelyik pedig olyan kicsi, hogy még utánfutó nélkül is szállíthatók az autó tetejére erősítve.
„Sok nem vitorlázó azt hiszi, hogy a vitorlázás egy elitista, drága, exkluzív dolog” – állítja Selby, az 58 éves brit férfi, aki havi szinten ír cikkeket a Practical Boat Owner magazinba. „Én azonban meg szeretném mutatni, hogy valójában egyáltalán nem az, és hogy a költség nem feltétlenül akadályozza meg a vízre szállást.”
„Ha tudod, hogy mit csinálsz, és tudod, hogy hogyan érdemes használt autót vásárolni, akkor vehetsz magadnak egy nagyszerű kis hajót is, méghozzá szinte semmiért.”
Az utazás
2016-ban Selby közel 550 kilométernyit hajózott Anglia keleti partjától a Southamptoni Boat Show-ig, amelyet a déli parton rendeztek meg. Habár célja első sorban az volt, hogy bebizonyítsa, milyen olcsó is lehet a hajózás, a férfinak több mint 5 000 fontot sikerült gyűjtenie a www.gaincharity.org.uk webhelyen, ahol a ritka Guillain-Barré szindróma kutatásához gyűjtenek adományokat. A férfi már 2012 óta küzd ezzel a betegséggel. Selbynek 5 hetente 3 napot kórházban kell töltenie a kezelések miatt, de ez nem tartotta vissza a vitorlázástól. Állítása szerint „ha Dave Selbynek megy, akkor bárkinek menne.”
A költségek
Minél nagyobb hajóról van szó, annál több költséggel kell számolni, ideértve a biztosítást, a karbantartást és a kikötőhely bérleti díjakat.
„Természetesen egy hajó költségekkel jár, de ha rendszeresen használod, akkor rájössz majd, hogy ezek a költségek minimálisak azért az élvezetért cserébe, amit nyújthat neked” – állítja Selby. „Az én hajóm életre szóló nyaralásokra visz. Kevesebb költséggel, mint amennyi egy egész családos nyaralásra menne el.”
Selby jól választott, ugyanis az üvegszálból készült hajótestek minimális karbantartást igényelnek csupán, és évtizedekig bírják a gyűrődést, hiszen ez az anyag nem korhad és nem is rozsdásodik. Először az 1960-as és 70-es években készítettek vitorlásokat üvegszálból, amelyek Selby szerint „túl voltak tervezve”. „Ha 40 évig kibírták, akkor nincs okunk azt feltételezni, hogy ne bírnák ki még 40 évig” – mondta a férfi.
„A társadalom egyre öregszik és a 2008-as pénzügyi válság óta a relatív megszorítások korát éljük. Az idősebbek közül sokan feladták a vizet, ami egy szomorú jelenség, de lehetőséget ad azoknak, akik szeretnének vízre szállni.”
Selby tippjei kezdő vitorlázóknak
Selby könyvet is írt tapasztalatairól, néhány kezdő vitorlásoknak szánt tippet pedig a nyilvánossággal is megosztott:
Mindennek nézz utána!
Olvasgass a hajókról, ha pedig lehetőséged adódik, látogass el egy kikötőbe.
Kezdj kicsiben!
Jobb egy kisebb hajót venni, amit aztán nagyobbra cserélhetsz, mint egy akkorát, ami túl nagy és nehezen kezelhető – ez csak ront majd az önbizalmadon.
Ne vegyél ritka hajót!
Szerezz inkább olyat, amiből sok készült, így könnyebben találsz majd olyan tulajdonosi egyesületet, aminek sok tagja van, és hasznos tanácsokkal láthatnak el új szerzeményedről.
Csatlakozz egy tulajdonosi egyesülethez, mielőtt megvennéd a hajót!
Lehet, hogy találsz náluk néhány leárazott, eladó hajót, és megtudhatod tőlük, hogy mire érdemes odafigyelni hajóválasztáskor. Lehet, hogy lehetőséged lesz kipróbálni egy-egy vitorlástípust, mielőtt te is vennél egyet magadnak.
„A legnagyobb szabadságok egyike”
Selby nem tudja eléggé hangsúlyozni, hogy mennyi élvezetet is nyújtott neki a vitorlázás.
„Ez az élet legnagyobb szabadságainak egyike, még jogosítvány sem kell hozzá” – mondta. „A vitorlázás csodája az, hogy megmutatja, milyen kevésre van szükségünk, és hogy milyen szerencsések is vagyunk.”
„Van, hogy a kis hajómon vitorlázok és a horizont irányába fordítom, és arra gondolok, „ha van elegendő élelmem, akkor mehetek tovább és tovább. Rájössz, hogy nincs szükséged olyan külső tényezőkre, mint a hírek, zene vagy olvasnivalók. Vitorlázáskor teljesen megváltozik benned minden. Amikor visszaérsz, akkor pedig láthatod, hogy a világ még mindig ott van, és nem sok minden változott.”