A világ legfurcsább ételei-melyiket kóstolnád?

Van az ételek között nagyon furcsák, gusztustalanok, pár képnél az volt a kérdésem, hogy ezt hogy lehet megenni? Én biztos vagyok benne, hogy nem tudnám lenyomni a torkomon, de az ételek többsége saját hazájában elfogadottnak, sőt nemzeti kincsnek számít.

Lapozd végig a képeket és ismerd meg ezeket a furcsa ételeket, melyiket kóstolnád?

A száznapos tojás vagy ezeréves/ezredéves/százéves/kínai/fermentált tojás kínai ételkülönlegesség. Alapanyagul nyers kacsatojás vagy ritkábban tyúktojás (esetleg fürjtojás) szolgál, ezt három hónapra egy faszénből, oltott mészből, sóból és vízből álló keverékbe helyezik. Idővel a tojásfehérje zselatinszerű, borostyánszínű masszává alakul át, a tojássárgája pedig túrószerű, krémes konzisztenciát vesz fel és bezöldül. Vannak más konzerválási módszerek is, a felhasznált konzerváló keverék összetevői többé-kevésbé eltérőek lehetnek. Egy a kínai konyhában kedvelt másik keverék hamuból, sóból, citrom(lé)ből és teából áll.
A száznapos tojás hónapokig eltartható (hasonlóan a régen pincében, oltottmészben tárolt görögdinnyéhez). Kínában alapvetően két fajta bőrtojást különböztetnek meg; a félkemény tojássárgájút, amelynek kellemes, könnyű aromája van, utóíz nélkül, illetve a kemény tojássárgájút, amelynek elég csípős, kicsit sós íze van, sokáig megmaradó utóízzel. A kínai konyhában előétel, szójaszósszal ill. ecettel és gyömbérrel kínálják.

Balut, vagyis kifejlett kacsaembrió megfőzve, amit Délkelet-Ázsiában fogyasztanak gyakran. A Fülöp-szigeteken és Vietnamban rendszerint reggelire eszik a kacsaembriót. A tojást amiben szegényke fejlődik egyszerűen csak megfőzik, és már eheti is, akinek bírja a gyomra. Csak le kell bontani a tojáshéjat, és visszanéz két kis lábacska, rosszabb esetben két kis szemecske a fogyasztóra.

Talán az egyik legkülönösebb és egyben visszataszítóbb sajt a Cazu Marzu, amely Szardínia szigetén készül, Olaszországban. Ez a „rohadt” sajt juhtejből készül és lárvák közreműködésével lesz igazán ízletes gasztro-különlegesség. A sajtlégy lárvái krémessé és lággyá teszik a sajtot oly módon, hogy megemésztik a juhtejben lévő tejsavat, a sajt pedig maga a lárvák végterméke. A helyiek nemcsak a sajtot, hanem a lárvákat is megeszik, a kevésbé bátor vállalkozók azonban csak a sajtot fogyasztják el. A finomság körülbelül egy hónapig érlelődik, és a lárvák, ha megzavarják őket nagyon messzire, akár 15 cm-re is képesek kiugrani. Ma már nagyon kevés helyen találkozhatunk Cazu Marzuval, de néhány helyen Szardínia szigetén még rábukkanhatunk.

Kiviak, egy tradicionális grönlandi étel, amit a helyiek különleges alkalmakkor (esküvőkön, születésnapokon) szolgálnak fel. Fókabőrbe tesznek néha akár több száz alkát (a sirályhoz hasonló tengeri madarat) egészben tollastól, és 3 hónapra a földbe ássák egy kővel a tetején. Mikor a madarak erjedni kezdenek kiássák és megnyúzzák. Ezután a madárhúst különféle módon tálalják.

Képzelj el egy édes kis pókot, amint a kifolyócsövön mászik felfelé… ha arachnophobiában szenvedsz, nagy valószínűséggel nem érzel majd ellenállhatatlan vágyat, hogy megízleld ezeket a nyolclábú szörnyetegeket. Nem kistermetű házi pókokról van szó, hanem hatalmas tarantulákról, melyeket a kambodzsai Skuon város utcáin szerezhetünk be. Egészben sütik meg őket – a lábaikat, méregfogaikat is beleértve.
Először a Vörös Khmer véres uralma alatt fedezték fel őket az éhező kambodzsaiak, s az életbenmaradást segítő táplálékból mára a turistákat a világ minden tájáról vonzó ínyencséggé váltak.
A fekete szőrzettel rendelkező pókok a Skuon piacvárosát körbeölelő dzsungel egész területén megtalálhatóak, és a hírnév mellett szerencsét is hoznak a térség lakóinak, mivel az elhaladó buszok utasai gyakran kiszállnak, hogy megkóstolják ezt a helyi ínyencfalatot. Csupán néhány centbe kerülnek, és állítólag felséges az ízük. Úgy a legfinomabbak, ha – miután kirántják őket földbe vájt otthonaikból- rögvest a serpenyőbe helyezik őket, ahol sóval és kis fokhagymával együtt kerülnek sütésre. Egyesek szerint az ízük kissé hasonló a tücsökéhez vagy a ványadt csirkééhez, kívülről elég ropogósak, belül viszont meglehetősen ragacsosak. 

Hagyományos norvég fogás. A birka fejét füstölve vagy szárítva tálalják.

Jobb, ha vigyázol ezzel az ínyencséggel, máskülönben a halottasházban végzed. A pumpahal, ismertebb nevén fugu alapvető ínyencség Kínában, annak ellenére, hogy a bőre és a belső szervei is egyfajta halálos mérget, todrotoxint tartalmaznak, mely 1,250-szer erősebb a ciánnál.
Épp ezért a fugut Kínában is csak engedéllyel rendelkező éttermek szakértő séfjei készíthetik el. Ha ez nem így lenne, valószínűleg mindenki, aki megkóstolja ezt a halat, megbénulna, végül fulladás következtében meghalna, mivel a todrotoxin ellenszere jelenleg nem ismert.
Thaiföldön tizenöt ember vesztette életét egy illegálisan elkészített pumpahal miatt. Mikor az emberek haldokolni kezdtek, a színük hasonlósága miatt azt próbálták elhitetni velük, hogy az étel valójában lazacból készült. 

A levágott disznó vérét fateknőben, vagy lábosban  fogják föl, és sok helyütt  disznótoros hagymás vér készül belőle reggelire.

A denevérleves Dél-Kelet Ázsiában honos finomság. Mivel a húsevő bőregerek számos fertőző betegséget hordozhatnak, ezért általában gyümölcsevő állatokból készítik. Általában szőröstül-bőröstül, pontosabban fejestől és szárnyastól főzik meg a denevéreket. A hús meglehetősen porcogós és csontos, de hívei szerint ez a legjobb benne: sokáig lehet szopogatni a cubákot. 

Koreában élő polipokat fogyasztanak, amiket sokszor szezámmaggal és szezámolajjal ízesítenek. A dél-korai fővárosban évente megrendezett polipfesztiválon a legnagyobb attrakciónak számít. A tengeri lábasfejűek elfogyasztása még gondos előkészítés után is trükkös, mivel a polip húsa megfőzve is csúszós és gumiszerű, nyersen, ráadásul élve pedig szinte lehetetlen megenni. Ennek ellenére a fesztivál nyerspolip-evő versenyén évente több százan próbálnak megbirkózni a feladattal, ami nemcsak gusztustalan, de meglehetősen embertelen is, főként a polip szemszögéből nézve.

A durián, sokak által visszataszítónak tartott, ám állítólag nagyon ízletes gyümölcs. Olyan a szaga mint a rohadt sajtnak, annyira büdös, hogy a repterekről is kitiltják. A duriánt a visszataszító bűz ellenére, ami a zárt térben való tárolást kizárja, Délkelet-Ázsia legértékesebb gyümölcsének tartják.

Thaiföldön igazi ínyencségnek számítanak.