Idén is indul a Race to Alaska
47 csapat sorakozott fel az idén már negyedik alkalommal megrendezett Race to Alaska (R2AK) rajtvonalához. Ha valaki számára a név még ismeretlen, azoknak elég annyit tudniuk, hogy a bátor tengerészeknek 750 mérföldet kell megtenniük a hideg tengeren a Washington állambeli Port Townsend, és az alaszkai Ketchikan között motorok és minden segítség nélkül.
Gyakori a visszalépés
A két szakaszból álló verseny első része (június 14-től) 40 mérföldet tesz ki az egész távból Port Townsendtől a kanadai Victoria kikötővárosáig. Ez a szakasz egyszerre szolgál selejtezőként és különálló futamként is azoknak, akik nem merészkednének tovább a jeges hullámok hátán. A második (710 mérföldes) szakasz a tervek szerint június 17-én kezdődik (ha az időjárás is engedi), Ketchikanban ér véget. A versenyzők vagy elérnek Ketchikanba, vagy út közben kérik a kísérőhajókat a kimentésre. Az összesen két ellenőrzőponton (Seymour Narrows és Bella Bella) kívül az útvonal teljesen kötetlen.
Pénzjutalom jár a verseny nyertesének
Ahogy az első verseny óta minden évben, úgy az első helyezett idén is 10 ezer dolláros pénzjutalomban részesül, a második helyezett pedig idén is egy steak kés készlettel lehet gazdagabb. Tavaly 41 csapat indult útnak, de csak 27 ért célba. A győztesek egy 8,5 méteres trimarán fedélzetén fejezték be a versenyt mindössze 4 nap, 3 óra és 5 perc alatt, míg az utolsó csapat egy evezős hajóval futott be 23 nappal az indulás után.
Kisebb méretű hajók is indultak
„Ilyenkor nézünk végig a versenyzőkön azon tűnődve, hogy vajon ki fog nyerni és kik hozzák majd haza a legjobb történeteket” – mondta Daniel Evans, a verseny vezetője. Meglátása szerint az idei versenyre lassabb tempó lesz jellemző, mint az előzőkön. „Nincs olyan sok többtestes hajónk, mint az előző években. Lesznek gyors hajók, de az átlagos hajóméret kisebb.”
Van, aki egy szörfdeszkával száll versenybe
Az évről évre egyre gazdagabb hagyománnyal rendelkező versenyben idén is részt vesznek olyan csapatok, akik próbálják minél tovább feszegetni a határokat. Például idén először láthatunk a mezőnyben egy szörfdeszkás versenyzőt. Az Extreme Sobriety csapat egyetlen tagja a hasán fekve, egy szörfdeszka hátán tervezi megtenni a távot, méghozzá csak kézzel (nem evezővel) evezve. Evans állítása szerint a férfi tervei szerint a verseny után Ketchikanból hazakerékpározik Bainbridge Islandig.
Több médiastáb kíséri a versenyt
A versenyvezető és a médiastáb több motorcsónakon követik majd a versenyzőket, hogy rögzítsék a futamot és interjúkat készíthessenek velük út közben.
„Úgy vesszük, ahogy jön” – mondta Zach Carver, a verseny legtöbb videójáért felelős munkatárs. „Oda megyünk a felvételekért, ahova kell, és összevágjuk őket, amíg a hajó továbbmegy a következő állomásra. Ez egy 24 órás munkafolyamat. Eközben látjuk, ahogy a verseny történetei kibontakoznak, és kézzel foghatóbbá válnak.”
Nem tudni előre, ki fog nyerni
Hogy ki kerül majd ki győztesként az indulók közül, azt senki sem tudhatja előre. „Egy dolog biztos – ahogy ezek a csapatok végighajóznak az elfeledett partközeli vadonon, hihetetlen történeteket írnak majd.”