Élménybeszámoló a 2010-es Balatonfüredi Évadnyitóról

Viharos reggel a szezonnyitón

Nem mondanám, hogy verőfényes tavaszi napsütés volt a jellemző szombaton reggel, amikor kinyitottam a szemem Remetén. A szél ugyan alig fújt a kikötőben, de zord fekete felhők takarták el az eget. Az első dolgom az volt, hogy kinéztem a vízre és már láttam, hogy ott tarajos hullámok követik egymást.

Nagyon kellemes szél fújt odakinn, az látszott, hogy remek verseny lesz ebből. Még a Liberások is boldogan és izgalommal készülődtek az idei első megmérettetésükre. Bár mindenki óvatos volt és tanulva a 2009-es elhalasztott Izsáki Emlékverseny tapasztalataiból, csak szombaton reggel intézte el a nevezését nehogy feleslegesen kelljen fizetni, ha lefújják a versenyt a rendezők.

A vihar nem tarthatja vissza a versenyzőket

Páran laptopokkal és gondterhelt arccal rohangáltak fel és alá, nyilvánvalóan annak köszönhetően, hogy ők már olvastak aznapi előrejelzéseket és tudták, amit én még nem, miszerint dél körül jön a „kasza”, tomboló szélvihar veszi kezdetét. A rajt pedig 12.00-kor volt. Fontosnak tartom a meteorológusok híreit, de fenntartásokkal kezelem őket, mert nem kevés példa van azért arra is, hogy rendesen mellé lőnek. A rendezőkben viszont megbízom és nyugalommal hagyatkozom a döntésükre. Ők mindent elkövetnek azért, hogy a verseny meglegyen, de a biztonságunkat tartják legjobban szem előtt, hiszen ez leginkább az ő felelősségük még úgy is, hogy a versenykiírásban a versenyen indulóké mindez.

Az esőben várakozás, hogy végre mi is rajtoljunk

Felkészítettük Challengert, viharfockot kötöttünk be és vártuk, hogy csapatunk utolsó tagja is végre berobogjon. Már 11 óra is elmúlt és szinte mindenki elhagyta a kikötőt, mire mi is elindulhattunk. Az eső csak esett és mi a várakozás alatt is rendesen bőrig áztunk és az idegeinket is kellően borzolta a felesleges várakozás. Fontosnak tartom ezt leírni, mint tapasztalatot. A verseny előtt ugyanis mindannyian izgulunk és figyelünk, koncentrálunk. Az idegek megfeszülnek, és ilyenkor csak arra szabadna, kellene koncentrálni, hogy a futamon mi lesz, mit kell addig még tenni, mikre kell felkészülni. Ebben a lelki állapotban azzal törődni, hogy vajon odaér-e mindenki, lekéssük-e a versenyt, vagy sikerül még elcsípnünk a rajtot, kifejezetten idegesítő, demoralizáló dolog és ráadásul feleslegesen veszi igénybe a mentális energiákat. Magyarán ez nem megengedhető, nem szabad késésekkel, folyamatosan késő emberekkel szétzilálni a csapatot, még edzéseken sem, de futamokon soha. Ez sport, egy nagy játék, melyben csak akkor vegyünk részt, ha tudjuk azt vállalni, hogy pontosak vagyunk, mert különben a többiek játékát, szórakozását, kikapcsolódását mérgezzük meg.

Rajt Balatonfüredről

Végre elhagytuk a kikötőt és bár csapatunknak ez volt az első versenye - Asson hatónk közül eddig csak ketten álltunk - mégis pillanatok alatt felszereltünk mindent és már vitorlákkal robogtunk a rajtvonal felé, megkeresni a helyünket, felmérni a versenytársakat, üdvözölni a rég nem látott barátokat. A szél továbbra is erősen fújt, ezért gyakoroltunk, fordulgattunk, ejtettünk, élesedtünk. Újdonsült trapézosaink még rendesen küzdöttek az elemekkel, de érezték, fel kell nőniük sürgősen a feladathoz, mert ez nem lesz vicc. A rajt időpontjához közeledve folyamatosan erősödött a szél és pár hajó visszaindult a kikötő felé. Mint később kiderült technikai problémákkal küzdöttek, illetve felesleges kockázatot nem akartak vállalni. Principessanak eltört a boomja egy ejtésnél, Raffica pedig jobbnak látta, ha nem feszítik túl a húrt és inkább épségben, egészségben, tökéletes hajóval vágnak neki a jövő heti Rund Um-nak. Egyébként sok sikert és jó szelet hozzá, hozzátok el ismét az aranyat fiúk!

Évadnyitó a Balatonon

A rendezőhajótól kb. 50 méterre rajtoltunk, azt kell mondjam tökéletes pontossággal. A kifejezetten nekünk való északi szélben az FMC, a Proligy és mi Challenger alkotta Asso hármas tört az élre és valahol a legelső helyen Yuppie volt, de úgy láttam ők versenyen kívül. Az egyetlen őrült katamarános, Hortobágyi Gábor beláthatatlan előnyökre tett szert pillanatok alatt, értelmetlen volt foglalkozni vele, annyira szélsebesen szelte a habokat.

 Az alsóörsi bójáig a három Asso folyamatosan növelte az előnyét a mezőnyhöz képest, bár Sirocco elég jór tartotta magát és a Mahimahi is rendesen a nyakunkban volt. Avatar valahonnan a déli part közeléből rajtolt és ennek következtében egyelőre nem jelentett nagy veszélyt számunkra. Sponzor Wanted a biztonságra törekedve hajózott, nem a győzelem volt a céljuk. A bójavétel és a haus után egyből spít húztunk a többi Asso is ezt tette. Mi ugyan kicsit késlekedtünk és ezért FMC nagy előnyre tett szert, de Proligyvel együtt haladtunk, a szél meg fokozatosan erősödött.

17 csomós sebességgel vágtattunk, örültem, ha minden frissülésben időben tudtam ejteni, István pedig engedni a spín. Tudni kell, hogy életében először csinálta ezt és ezért kicsit aggódtam is mi lesz, ha egyszer nem enged rá időben, ezért elmondtam, hogy borulás esetén mit kell tenni. Aztán borultunk is, Proligivel együtt. Szerencsére mi egyben levettük a spít, nekik ez sajnos nem sikerült, több hajóhoz hasonlóan, akik bőszeles vásznakat húztak. Mindegy, túléltük, robogtunk tovább immáron egy fockkal és persze grósszal a tihanyi bójára, Proligyvel együtt. Nekik jobban sikerült a bójavétel, ezért mi lemaradtunk, de még a bliszterrel végig hősiesen robogó Avatar is bement előttünk. Avatar kb. akkor hagyott el minket, amikor felborultunk spível, hihetetlen látvány volt, úgy ment el tőlünk 10 méterre, mint egy gyorsvonat. A fordulót követően tombolóan erős szélben, félig lobogtatva, amennyire lehet élesen haladtunk a cél felé, tartva a helyünket az élmezőnyben. Előttünk Hortobágyi Gábor a katamaránnal, FMC, Avatar, Proligy, mögöttünk Sirocco és nagyon közel Mahimahi futott be.

A kikötés parádésra sikerült, mivel elkésőnk sikeresen beesett a vízbe, elnyerve ezzel méltó jutalmát.

Parádés verseny volt, kifejezetten vérpezsdítő volt minden egyes pillanata. Az időjárás délután folyamatosan romlott, a szél egyre durvább lökésekkel folyamatosan erősödött, de szerencsére minden versenyző biztonságban partot ért. Köszönjük Balaton!

Hollósi Gábor
Asso99 Challanger HUN-124