Nagyon hínáros a Balaton vize sok helyen – baj ez? A szakember válaszol!
Ennek hátterében a fotoszintetizáló élőlények (algák és hínár) között zajló versengés áll. Az algák és a hínárok mind a tápanyagért, mind a fényért elég ádáz küzdelmet folytatnak. És a tónak a tápanyagellátottságától hol az egyik, hol a másik állhat nyerésre. A tavak tápanyag-dúsulása (ez akár természetese folyamat is lehet, de a 20 században főleg ember által okozta esetekről tudunk) a planktonikus és a bevonatképző algáknak kedvez: a bőséges, vízben oldott tápanyag mellet az algák olyan mértékben szaporodnak el, hogy leárnyékolják és visszaszorítják a hínárokat. Ezzel szemben az alacsony vízben oldódott tápanyag mellett az algák nem szaporodnak el olyan mértékben, hogy képesek legyenek a hínárok leárnyékolására, így a hínár domináns lesz.
A két állapot között az átmenet változó sebességgel megy végbe. A tiszta vizűből a zavarosba a folyamat általában eléggé gyorsan, akár 1 éven belül végbe megy (a tápanyag bejut a tóba -> az alga elszaporodik - > a hínár eltűnik). A zavarosból a tiszta vizű felé az átmenet lassú és attól függ milyen tápanyaggal dúsult a rendszer. Ez akár évtizedekig is eltarthat.
Nos, érdekes módon, pont ez volt megfigyelhető az utóbbi 2-3 évben a Balaton-szerte, de elsősorban a keleti medencékben. Az algaszegény, áttetsző vízben a hínár egyre jobban terjed(t). Ökológiai, limnológiai okokból ez mindenképpen előnyös fejlemény, hiszen a hínár létfontosságú a Balaton ökológiai egyensúlyának megtartása végett, mert fontos élő, szaporodó és táplálkozó helye sok élőlénynek, a víz áramlásának csökkentésével tovább tisztítja a vizet, gátolja az üledék sodródását, stb., stb. Ha turisztikai szempontból, rövidtávon a hínárosodás némi kellemetlenséggel is jár, hosszútávon a hínár elterjedése a tó ökoszisztémájának stabilizálódásához vezet.
Nem kérdéses, hogy az ember részéről alkalmazkodást igényel ez a változás, de a hínár megléte a tavakban a velejárója a természetességnek, és ez a legnagyobb eltérése az úszómedencék és a tavak között.
A Balatonban ez a folyamat többször előfordult. Sőt, maga a Balaton-kutatás is azzal kezdődött, hogy az 1890-es években a Keszthelyi medencében elszaporodott a hínár. Ez a hínarosodás 3-4 éven belül meg is szűnt, viszont elindította a Balaton tanulmányozását. A kezdeményező, a Magyar Földrajzi Társaság, 1891-ben indította el a kutatássorozatot és mostanáig is példátlan alapossággal vizsgálták meg a Balaton életének minden aspektusát, amit a végén a Lóczy Lajos szerkesztette "A Balaton Tudományos Tanulmányozásának Eredményei" könyvsorozatban publikáltak.
A Balaton hínárosodása még kétszer előfordult, a 30-as években és 60as években. Az első 20.sz-i algásodás ismét magától elmúlt, míg a másodiknak a Balaton eutrofizálódása (algásodása) vetett véget .