A 60 lábas IMOCA hajót a nyílt óceánokra, tengerekre tervezték.
Először a második BOC Challengen jelentek meg 1986-ban. Ezen a versenyen öt egyforma egytestű hajó sorakozott fel a newporti rajtnál. A hajók egységesen 18.28 méteresek voltak, square toppos groszal, 400m2 feletti spinakkerrel és vízballaszt rendszerrel.
Az 1989-es új verseny, a Vendée Globe hajója is az IMOCA lett és egyből reflektorfénybe került. A hajókat remekül lehetett a Déli Óceánokon bőszélben vitorlázni. Széles bummal és hosszú vízvonallal rendelkeznek. Néhány évvel később, 1998-ban Christophe Auguin jóvoltából a hajóosztályt az ISAF is elismerte.
A hajók sokat fejlődtek az évek során, dönthető tőkesúlyt kaptak és modern számítógépes technikával szerelték fel őket, hogy a versenyzők nyomon tudják követni az időjárást és fotókat, videókat tudjanak küldeni a partra.
Az autopilot is elengedhetetlen a szóló földkerüléshez, ezeket a kormányrendszereket is folyamatosan fejlesztik. Természetesen a vitorlák is nagy fejlődésen mentek át, új anyagok, új szabások jöttek be, a minél nagyobb sebesség érdekében.
A cockpit kialakítása is egyre biztonságosabb lett, a kormányosoknak minden kötél hátra fut, könnyen elérik, és jól védett helyre szerelték, hogy a manőverezés biztonságos legyen. A versenyek előtt a hajókat szigorúan ellenőrzik, hogy biztonságosak-e, borulás esetén mi történik az egyes hajókkal.
A hajó "open" hajó, sok innovációt megengednek és minden hajó egyedi a maga módján.