Hiszen vitorlázni – az az általános tévhit – csak a Balatonon lehet. Befejezve a tanfolyamot, furcsa hiányt fedeztem fel magamban. Jó hogy van vitorlás vizsgám, de én Sarudon élek, ahol van ugyan pár vitorlás, de vitorlás élet, vitorlás közösség – na, az nincs.
Ha kinéztünk a Tisza-tó legnagyobb nyíltvizű medencéjére, a Sarudi- medencére, semmi nem zavarta meg a látványt. Egy 27 négyzetkilométeres üres medence. Végtelen nyugalom, minden oldalról az érintetlen természet által határolt csillogó, akadómentes víztükör. Ám sehol egy vitorla, sehol egy ember.
Vagy kihaltság?
Mivel a Sarudhoz fűződő viszonyunkat talán első találkozásunk óta a kettősség jellemzi, ez az állapot is arra késztetett bennünket, hogy elgondolkodjunk; az érintetlen medence vajon előny vagy hátrány a falu számára?
MI lehet itt a dolgunk? Mi a falu és az itt élők érdeke? Meg kell-e őrizni ezt az érintetlenséget, vagy élettel kell megtölteni ezt a lehetőségeket rejtő öblöt? Találunk-e az idegenforgalmon kívül olyan lehetőséget, ami segíthet abban, hogy Sarud ne egy legyen a Tisza-tó környéki falvak sorában, hanem egyedi legyen, bemutatva csodálatos lehetőségeit, kihasználva felülmúlhatatlan adottságait.
A vitorlás vizsga sikere képzeletben máris hajóssá változtatott, s feljogosított arra, hogy eldöntsem ezt a kérdést.
Az élettel való megtöltés mellett döntöttünk, hiszen sokaknak tetszene, ha hajósonként 10 hektár saját „medence- darabja” lehetne, mi azonban közösségre, fejlődő falura és Sarud ismertségre vágytunk. Ehhez a Tisza már adta a vizet, Kisköre megtartotta azt nekünk, Sarud pedig megőrizte az álmainkhoz illő, hamisítatlan, nyugodt, vidéki hangulatát.…
Hajók? Hajósok? Na, ezek még hiányoztak.
S mint rájöttünk, nem is nőnek minden sulyom alatt a Tisza-tavon. Mivel régóta szerveztünk már Budapesten táborokat arra gondoltunk, hogy a pesti gyerekek biztosan szívesen vitorláznának is. Jogos elképzelésnek tűnt, hogy ha a balatoni hajósiskolák egymást érik, akkor ezt a Tisza-tavon sem lesz nehéz meghonosítani. Hajrá! A cél megvan, már csak néhány (úgy tíz) hajó kellene, no és legalább egy oktató… (Valamikor a helyiek szerint Abádszalókon volt vitorlás iskola, de annak már a nyomait sem találjuk sehol).
Mivel hajókat senki nem adott el (mint elmondták „kell a motorosok engedélyéhez”), jött az újabb feladat- honnan lesznek hajóink? Nem volt mit tenni, megfűztünk egy kecskeméti hajóépítőt, hogy segítsen nekünk azzal, hogy gyárt 10 kis Optimestet a gyerekek számára. Megtette.
Valahogy így indulunk.
Megcsináltunk néhány tábort, megismerkedtünk a rég társaságra vágyó helyi vitorlásokkal, s kezdtük elhinni, hogy lehet Sarud vitorlás falu. Ahol találtunk egy „eladó” Kalóz hirdetést nyakunkba vettük az országot és hoztuk a kikötőbe. A végén lett 7 kalózunk és 2 nagyobb vitorlásunk. Elég bátrak voltunk hozzá, hogy egyszerű kis versenyeket kezdtünk szervezni – magunknak. Már 10-12 hajó együtt szelte a habokat. Alakultunk.
S jöttek hozzánk új barátok is, akik megszerették a kezdeményezést, annyira hogy Gajdán Józsi barátunk ingyen vállalta, hogy gyorstalpaló vitorlás képzéseket szervezünk – 2 nap alatt megtanítjuk az alapokat a jelentkezők számára. 3-4 ilyen képzés után már egy egész kis csapat kezdett összejönni az Élményfaluban. Vitorlások! A Tisza-tónál!
Az MKB eladásra kínálta a teljes hajóflottáját, többek között 12 Kalózt is. Jó állapotú kalózokat, köztük két versenyhajót.. (*a történet későbbi részében kiderül, ezek sok izgalmas tapasztalattal gazdagították hajós tapasztalatainkat). Azt mondták, hogy a kalózokra annyi érdeklődő van, hogy egyesével a kikiáltási ár többszöröséért fognak elmenni. Viszont, ha csomagban vennénk meg őket… pl. egy nagyobb hajóval….
Az ajánlott hajó az MKB büszkesége volt, a legnagyobb magyar vitorlázó személyiség – Holovits Gyuri bácsi – 15-szörös, MAGYAR BAJNOK hajója, a KRAJCÁR, a legendás 70-es cirkáló. Gyönyörű, egy igazi jelenség a vízen. A kecsesség a gyorsaság és a hagyományok szimbóluma számunkra. Azonban 1,9-es merülésével csak ÁLLÓHAJÓ lehetne maximum a felénk 1-1,7 mélységű Tisza-tavon. Napokig számolgattunk, elemezgettünk. A számok alapján nem jó döntést hoztunk, de mégis boldogan adtuk be az ajánlatot 12 kalózra, egy jégvitorlásra, egy csillaghajóra és a Krajcárra.
Nyertünk.
Senki nem hitte el, hogy Tisza-taviak vették meg a Krajcárt, és csak azért, hogy a kalózok Sarudra kerüljenek. Ezzel valóban olyan hajópark állt rendelkezésünkre, ami egyedi már a komoly klubok számára is. S innen kell egy kis kitérőt venni a történetben.
A 12 kalóz között volt 2 szinte új FÜKE versenykalóz, aminek mindenét ellopták a hajógyári kikötőből. S miután csak annyit kérdeztem meg a kikötő vezetőjétől, hogy miért nem tettek feljelentést, azonnali hatállyal kirúgtak a kikötőből. 1 hetünk volt, hogy kipakoljuk a hangárba már téliesített Krajcárt és az összes kishajót. Én már be sem mehettem a kikötőbe, tiltólistára kerültem. Hasonló sorsa jutott a Skipper magazin stábja is, akik meg szerették volna örökíteni, hogy egy balatoni hajópark, hogyan járulhat hozzá a vitorlázás beindításához a Tisza-tavon. Király Zsolt, a Raffica kormányosa nélkül nem tudom, hol lennének ma a hajóink.
Szerencsére Zsolt épségben lehozta az összes hajót Sarudra, amelyeket 2017 nyarán már egy lelkes csapat állított össze. A flotta a Tisza-tavon már sok embernek szerzett örömöt, nagyon sok vitorlázni tudó szeptembertől ingyen vitorlázhatott velük.
Hatalmas elismerés volt számunkra, hogy Magyar Vitorlás Szövetségtől egyesületünk kapott egy oktató motorost, amivel biztonságban taníthatunk kicsiket és nagyokat.
Folytatása következik!
Szerző: elmenyfalu.hu