Az anyatermészet gyakran alkot olyasmit, ami elsőre hihetetlen, legalábbis megdöbbentő. Persze csak azért megdöbbentő, mert ritka jelenségnek számít, amely gyakran csak pár pillanatig él. A következőkben megismerhetsz olyan felhőképződményeket, amelyeket meglátva érdemes nézegetni őket, hiszen ki tudja, látsz-e még hozzájuk foghatót valaha.
Szerintem ezek a felhők leginkább a mályvacukorra hasonlítanak, beléjük is tudnék harapni, olyan sűrűnek és finomnak néznek ki… Sokszor ezeket a felhőket UFO-nak is nézik, mert kisebb alakzatokban csészealjaknak is tűnhetnek.
Ez a felhő akkor alakul ki, amikor nagy páratartalmú levegő halad át egy hegyen, ahol besűrűsodik ezért alakot kell öltenie. A lencseszerű felhő sokszor egy helyben marad akár napokig is, mivel a nagy páratartalmú levegő folyamatosan táplálja. A lencse nevet azért is viselik ezek a felhők, mert a napfényt különlegesen tudják megszűrni, mint egy optikai lencse, ezzel sokszor rendkívül látványos világító felhőt alkotva.
A képen látható felhők is napokig azonos helyen lebegnek, mert a szélerőművek forgásukkal folyamatosan levegővel táplálják őket.
Első ránézésre te is azt hitted, hogy egy atomrobbanás gombafelhőjét látod? Szerencsére csak egy üllő felhőről van szó, amit sokszor kevernek össze robbanással, mert vihar során a mennydörgés a felhő felső rétegeiben képződik.
A felhőből akkor is csaphatnak ki villámok, ha a vihar még több kilométerrel arrébb található. De hogyan is képződik ez a furcsa alakzat? A viharfelhőben keringő levegő a sztratoszféra aljának ütközik, ahol megáll. A viharfelhők sokszor jégdarabokat tartalmaznak, de legalábbis hideg levegő alkotja őket, míg a sztratoszférában található levegő jelentősen melegebb, így a viharfelhő nem tud továbbterjedni, így megáll és üllő alakot vesz fel.
Az üllőből sokszor hó is esik, ami a Föld felszínére érve már csak esőként tapasztalható.
A hatalmas, hullám alakú felhőformációk a legritkább jelenségnek számítanak az égbolton. Nagyjából 5 kilométer magasságban képződnek, és nem sokáig tartják meg formájukat. Ha ilyet látsz, dobj el mindent, és nézd, ameddig lehet, mert nem sokáig lesz már részed ebben a csodás látványban.
Ez a forma akkor alakul ki, amikor két eltérő sebességű vagy irányú légáramlat találkozik, és hasonló módon alakítják a felhőket, ráadásul semmilyen időjárási tényezőtől nem függenek, így akár még napos idő esetén is megfigyelhetők.
Először azt hittem a képre, hogy Photoshop, de kis olvasgatás után rájöttem, hogy valóban létezik a jelenség. Ez a felhő úgy néz ki, mintha az épp repedező és beszakadni készülő mennyezet. Ez a jelenség akkor látható, amikor a felhő csapadéktartalmának egy része hirtelen megfagy és a jégkristályok elég naggyá válnak, hogy a felhő alá essenek.
Elképesztő érdekessége a felhőnek, hogy gyakran a lyuk akár 50 km átmérőt is elérhet folyamatos növekedése közben egy órával képződése után.
Ez a felhőfajta az egyik legritkább a világon. Hirtelen nem is tudnám, mihez hasonlítsam, talán szőlőszemekhez, vagy plafonra fagyott jéggolyókhoz.
Általános tévhit, hogy ezek a felhők a tornádó előjelei – általában mindig azt jelzik, hogy a vihar nehezén már túl vagyunk. Sokszor kapcsolódnak az üllő felhőkhöz, és azok alján alakulnak ki.
Akkor nyújtják a legcsodásabb látványt, amikor a nap átsüt az alsó rétegeken, mint ahogy az a képen is látható.
Akit nem ejt ámulatba ez a csodás felhő formáció gyönyörű, szivárványszínű gyűrűivel, az valószínűleg semmiben sem látja meg a szépet. Sokszor gyöngy felhőnek is nevezik ezt a képződményt, hiszen színezetében gyöngyházfény hatást kelt.
Ezek a felhők 15-20.000 méter körül alakulnak ki, ahol már a sztratoszférában különösen száraz a levegő. Itt a hideg ám párában dús levegő találkozik a száraz levegővel, és így alakul ki ez a csodás képződmény. Ez a másik felhőfajta, amelyet sokszor összekevernek egy repülő csészealjjal, mivel képes felvenni hasonló alakzatot és akképp ragyogni.
Ezek a felhők úgy néznek ki, mint repülők kondenzcsíkjai – csak legalább tízszer akkora a méretük. Ezek a cső alakú felhők rendkívül ritkák, általában alacsonyan láthatók. Szerencsére ezeknek a felhőknek sincs közük a tornádókhoz, szélviharokhoz – bár sokan ezt hiszik.
Ezeket a felhőket többnyire Ausztráliában láthatjuk, annak is Queensland nevű részén. Morning glorynak, vagyis reggeli ragyogásnak is nevezik őket, mert tipikusan a reggeli tengeri fuvallatok alakítják ki őket.
Nem hiába van különös neve ennek a felhőnek, csak rá kell nézni, az egyik legkülönlegesebb formáció mind közül. Az undulatus az egyik legritkább formáció, csak 2009 óta jegyzik. Elég nagy újdonságnak számított a kutatók körében, hiszen már 1951 óta nem jegyeztek új felhőformációt.
A név jelentése zavaros hullám, amely nevet úgy kapta, hogy az hasonlít egy zavaros hullámveréshez. Persze képződéséhez és eltűnéséhez sem kell egyetlen vihar sem, viszont azt nem lehet tudni, hogy mi okozza ezt az alakot. Már öt éve felfedezték, azonban még mindig kutatják a különös alakzatot.
Ez a név volt már nem? Valóban szerepelt már listánkon, azonban itt most kicsit másról van szó, a felhőtan ezt a formációt is megkülönbözteti. Ahogy a képen is látható, a felhők itt ugyanazt az alakot veszik fel, azonban feltűnik, ahogy a hullámok egyre nagyobbak.
A felhőt egyébként két tudos, a skót Baron Kelvin és a német Hermann von Helmholtz fedezte fel még az 1800-as években.
A felhők ugyan ritkán számítanak, azonban előfordulásuk a troposzférában elég gyakori. Mégis miért számít ritkának? Mert emberi szemmel a troposzféra jelenségei nem láthatók.
Ha már a Cirrus Kelvin-Helmholtz is kétszer szerepelt, zárásként ismét egy Fallstreak lyuk. Az előző kép kicsit távolabbról készült, ez azonban szinte pontosan a lyuk alól.
Tudósok úgy vélik, hogy akár a repülőgépek is képezhetnek ilyen lyukakat. Amikor egy repülő keresztülhalad a felhőn, a szárnyak olyan hideget tudnak képezni, ami megfagyaszthatja az esőcseppeket és létrehozni a lyukat.