A Madarasi-Hargita az a hely Erdélyben, mely első, az első közt, mely nem maradhat ki a látnivalók sorából, mely a határon túli és az Anyaországban élő magyarok legszentebb helye. Mi pedig most első kézből mutatjuk be! Szerencsére a látogatást megtudtuk örökíteni a Sony által, akik rendelkezésünkre bocsátották egyik csúcsterméküket, egy HX90 fényképezőgépet, így mindneki első osztályú minőségben láthatja azt, ami mi átéltünk. Jó szórakozást hozzá!
A gyönyörű Madarasi-Hargita, amit mindenkinek látnia kell
A Madarasi-Hargita a Hargita-hegység és Székelyföld legmagasabb hegycsúcsa. 1801 méter magas és a tetejéről körbe lehet látni az egész Hargitát: szemünk előtt elevendik meg egyszerre a Rákosi-Hargita a Madéfalvi-Hargita és a Csicsói-Hargita és az Oltárkő. Télen a leglátogatottabb, mivel ez egyben egy üdülő- és kirándulóközpont is. Összesen 4,5 km-nyi sípályát találhatunk itt 1500-1760 m tengerszint feletti magasságban- ez az ország legjobb síterepe.
Misztikus hangulat jellemzi a helyet
Azonban nekünk, magyaroknak nem csak ezért fontos. A hely magából amolyan misztikus hangulatot áraszt, ami első sorban a hegytetőn szétszórt és felállított kőhalmok és kőfeliratok, valamint a keresztek és kopjafák fokozzák. Aki itt járt egyszer, biztosan megérti, miért Szent a székelyeknek ez a hely. A világ mindnen feléről találunk itt koszorúkat, szalagokat, feliratokat. A legtöbbet persze Magyarországról.
A román hatóságok nem együttműködőek
Sajnos a román hatóságok nem nézik ezt jó szemmel azt a zarándoklatot, ami itt folyik. Már több alkalommal tiltották imeg a kopjafák állítását. Az emberi tudatlanság és barbarizmus legalja az, amikor ismeretlenek kidöntik ezeketet az emlékhelyeket, meggyalázva egyszer s mind ezt a csodálatos helyet. Sajnos ez időről-időre vissazköszönő jelenség.
Csíkszereda a következő úticél
Székelyudvarhely után, Csíkszereda felé kell lekanyarodni egy Fenyéd nevű településen, balra. Ugyan Az eredeti úton később is ki van írva, hogy arra kell menni a hegyhez, de mindenki higgye el, hogy ez a jó irány. Irány tehát Zetelaka és Zeteváralja, ahol csodálatosan ki is van táblázva, hogy hol is kell felfordulni jobbra, hogy az ember a csúcsra érjen. Aki eltéveszti, az láthatja a Zeteváraljai a víztározót. Ott jártunkkor nem volt benne sok víz, de így is elképesztő látványt nyújtott. Egy hatalmas gáttal van lezárva a völgy, ez a képen ugyan nem látszik, de úgy gondolom, hogy akkor is visszaadja a hely hangulatát.
Köves úton visz az út tovább
Irány tehát a hegy, amihez 18,4 kilométert kell megtenni. Sajnos az út közepén szembetaláljuk magunkat egy tragikus 3,2 kilométeres távval, ahol zúzott és termés kövekkel van feltöltve az út. Előtte és utána minden tökéletes, csak ott találkoztunk ezzel a jelenséggel. Őszintén szólva ha nem tudtuk volna, hogy viszonylag rövid ez a rész, akkor elgondolkodtunk volna, hogy felmenjünk-e. Beszélgetve a helyiekkel megtudtuk, hogy pályázati pénzek és jogis herce-hurcák miatt ilyen tragikus ez a szakasz, ami még egy ideig ilyen is fog maradni.
Háttérben a Hargitafürdő:
A csodálatos látvány minden erőfeszítést kárpótol
Mikor felér az ember, onnantól kezdve még egy jó 45 perces séta vezet felfelé, ami inkább kellemesen fárasztó, mint sem megerőltető. A vége egy kicsit meredekebb, de bőven kibírható. Ami azonban fent várja az embert, az minden fáradtságot megér. A panoráma leírhatatlan, ezért is inkább mutatunk róla képeket:
Azt gondolom, hogy a látvány önmagáért beszél. És nem csak azért, mert nekem személy szerint már többször is volt szerencsém megcsodálni és ezért elfogult vagyok vele szemben, de azt gondolom, hogy ezt a helyet tényleg mindenkinek látnia kell egyszer élőben. Megéri.
KÉSZÍTETTE: TÓTH PÁL, Sony HX 90-es fényképezőgéppel.