Egy egész generáció szokott rá a kutyák és macskák gyerekként való kezelésére, és marad ki inkább a gyerekvállalás örömeiből. Az biztos, hogy ez egy nagyon rossz irány.
Talán többen is megfigyelhettük már, hogy amikor egy anyakutya elveszíti egyik kölykét, akkor megpróbálja valamilyen élettelen tárggyal – egy cipővel, plüssállattal, vagy hasonlóval – helyettesíteni azt (a macskák is hasonlóan cselekszenek, csak éppen kisebb tárgyakkal). Ez a viselkedés ösztönösen jön az állatok számára, az elveszített utód helyettesítése valamilyen szinten megnyugtatja őket, még ha egy élettelen tárgyról is van szó. Minden erőfeszítésükkel megpróbálják ápolni és védeni azt. A probléma az, hogy ez gyakran megakadályozza az állatot abban, hogy újabb kölykökre szánja el magát.
Ez egy szomorú jelenség, de még szomorúbb, amikor az emberek cselekszenek hasonlóan – itt azonban nem a gyermekeiket elveszített anyukákra kell gondolni. A millenáris generáció képviselői között egyre inkább elterjed gyerekek kisállatokkal való helyettesítésének szokása. Számos fiatal szándékosan halogatja a gyerekvállalást, mondván az egy költséges, időigényes feladat, és teljesen felborítja az ember életét. Azonban az ösztönös gondviselést nem tudják kizárni magukból, éppen ezért inkább kisállatokat szereznek be, hogy megpróbálják kitölteni az így keletkező űrt.
Ez az ösztön természetes. Ez vesz rá bennünket arra, hogy társat keressünk magunknak, összeházasodjunk vele, majd utódokkal gyarapítsuk a családot. Sokan mégis megpróbálnak valamilyen szinten ellenállni neki.
Egyre többen veszik át ezt a szokást. A háziállatok szerepe eredetileg az otthon védelme, illetve egy hűséges társ szerepének betöltése. A millenáris generáció olyan célokra használja őket, amelyeknek képtelenek megfelelni: gyerekként, saját utódként kezelik a kutyákat és macskákat. Sokan egész egyszerűen bébiknek, kisbabájuknak, gyermeküknek nevezik ezeket a házikedvenceket, saját magukat pedig azok szüleiként emlegetik.Szomorú belegondolni, hogy mit érezhetnek ezek láttán a korábbi generáció képviselői – azoknak a fiataloknak a szüleik, akik inkább házikedvenceket nevelgetnek gyerekek helyett. Ezek az emberek bizonyára mindennél boldogabbak lennének, ha gyermekeik valódi unokákkal lepnék meg őket, és nem négylábú háziállatokkal.
A képzelgés súlya
A gyermekek állatokkal való helyettesítése nem egyszerű feladat. Sokan kénytelenek állatoknak tettetni magukat, csakhogy megfeleljenek kedvenceik elvárásainak. A másik véglet az állatokat kezeli emberekként, és egyik sem jó jel.A millenáris generáció sokkal többet költ kedvenceire, mint a „baby boomerek”. Egy egész iparág épült a különböző állat-kellékek köré, például akár kutyáknak és macskáknak készült „babakocsikat” is kaphatunk.
Ez a termék lehetővé teszi a gazdik számára, hogy macskájukat egy guminyelvvel „nyalogathassák” – a készítők elmondása szerint ez segít az ember-állat kapcsolat megerősítésében.Egész cégek alkalmazzák ezt a jelenséget marketing kampányaikban. Reklámok és hirdetések is népszerűsítik a gyerekek kisállatokra való lecserélését, és gyakran szülő-gyermek kapcsolatban jelenítik meg a gazdákat és kisállataikat.
Egész cégek alkalmazzák ezt a jelenséget marketing kampányaikban. Reklámok és hirdetések is népszerűsítik a gyerekek kisállatokra való lecserélését, és gyakran szülő-gyermek kapcsolatban jelenítik meg a gazdákat és kisállataikat.
A millenárisok közül sokan „próbagyerekekként” tekintenek a kisállatokra, és azzal magyarázzák döntésüket, hogy megpróbálnak felkészülni a szülői élet és a gyereknevelés viszontagságaira. Azt azonban nem veszik figyelembe, hogy egy állat és egy emberi lény felnevelése között ég és föld a különbség.
Ezt az elképzelést többen kifigurázták már és rávilágítottak ezen elferdült gondolkodásmód hibáira. Az egyik legsúlyosabb az, hogy a millenáris generációnak egyszerűen elmegy a kedve a gyerekvállalástól.
Gyerekek kontra házikedvencek
A Washington Postban megjelent elemzés rávilágított a gyermek-helyettesítő járvány következményeire. Az amerikai fiatalok számára kisebb az esély, hogy saját otthonuk, autójuk legyen, vagy hogy megházasodjanak, mint az 50 évvel ezelőtti átlag esetén. Azonban van egy szempont, amiben túltesznek a korábbi generáción: a kisállat-tulajdonosok száma.
A gyermekek és kisállatok gondozása és nevelése között nagy a különbség a költségeket tekintve. Míg egy átlag feletti figyelmet élvező házikedvenc évente 5.000 dolláros költségeket követel meg, addig egy gyermek nevelése 12-15 ezer dollár is lehet ennyi idő alatt. Ez közel negyedmillió ráfordított dollárt jelent, míg a gyermek el nem éri a felnőtt kort, ráadásul az összeg nem tartalmazza a felsőoktatás és az azt követő esetleges költségeket sem. Azonban egyes azt állítják, hogy ezek a számok megtévesztők lehetnek, és szerintük nem szabad, hogy ez elrettentse a fiatalokat a gyerekvállalástól.