Sok vitorlázónak megvan a véleménye arról, hogy milyen is számára az ideális daysailer. De egyáltalán mit nevezhetünk daysailernek? A daysailerek olyan hajók, amiket első sorban nappali vitorlázásra terveztek. Hagyományosan kisméretű járművek, habár az utóbbi időben nagyobb testű tagok is csatlakoztak ehhez a kategóriához. De vajon a daysailerek valóban csak a nappali vitorlázásra alkalmasak egy nyugodt, csendes öbölben? Hiányzik róluk az alapvető szállási funkció, ami lehetővé tenné, hogy el lehessen tölteni rajtuk egy kényelmes éjszakát egy horgonyzóhelyen vagy kikötőben? Lehet velük versenyezni?
Még a daysailerek hossza – ami egyébként a kisméretű hajóknál egy általában egyértelmű kérdés – is vitatottá vált, mióta 12 méteresnél hosszabb vitorlásokat is ellátnak ezzel a bélyegzővel.
Szóval mik azok a daysailerek? Egyezzünk meg abban, hogy olyan könnyedén felszerelhető és (egyedül vagy párban) irányítható vitorlások, amiket kifejezetten szűk víztestekre terveztek – például kisebb tavakra vagy horgonyzóhelyekre. Egy daysailert könnyedén lehessen beindítani függetlenül attól, hogy tegnap vagy az előző szezonban használták utoljára. Ezen kívül nincs más kikötésünk.
A fenti – részben tetszőleges – kritériumokat figyelembe véve íme néhány daysailer kategória, amiket érdemes ismerni!
Hagyományos 6 méternél rövidebb daysailer vitorlások
A legkedveltebb daysailerek között megtaláljuk azokat, amelyek egy régebbi kor hangulatát idézik. Sokat közülük generációkon keresztül gyártottak.
E kategória kisméretű királya egyértelműen a Beetle Cat, amelyet már nagyjából egy évszázada gyártanak a massachusettsi Cape Codban.
Szintén igazi klasszikusnak számít a hasonlóan nemes múltra visszatekintő Herreshoff 12 1/2, amely számos változatot ihletett meg gyártása során, úgy mint Chuck Paine Paine 14-esét (ami egyébként a a SAIL 2014-es Best Boats (legjobb hajók) versenyéről is győztesként vitorlázott haza. Említést érdemel még persze a Stuart Knockabout és a tagadhatatlanul csinos L.F. Herreshoff is.
Viszonylag friss tagjai ennek a kategóriának a Marshall Marine catboat vitorlásai, a Picnic Cat és Sun Cat a Com-Pac Yachttól, a Bauteck Marine Bauer vonala, a NorseBoat 12.5 és 17.5 illetve a Crabber 17, 22 és a Shrimper a Cornish Crabber vonalból.
Persze muszáj felhoznunk az egyik legkülönlegesebb kisméretű daysailert is, ami nem más, mint a Melonseed szkiff, a Crawford Boat Building szerzeménye. Habár kialakításában az 1800-as évek szkiffjeit idézi, valójában az 1980-as évek végén alkották meg, és az óta igazi rajongótábort gyűjtött maga köré.
One-design daysailer vitorlások
Mondják, hogy ha két vitorlás megpillantja egymást, akkor abból bizony verseny lesz. Azonban egy vicces dolog derült ki több kisméretű versenyvitorlásról, amint épp a célegyenes felé tartottak: remek daysailereknek bizonyultak!
Ott van például az ikonikus J/24, ami nem csupán a modern „sportcsónak” korát segítette behozni, hanem számos felejthetetlen vitorlás élményért is felelőssé vált a versenyek között. A J/24 egy tökéletes egyensúlyt talált el a versenyzés és a szabadidős vitorlázás között, ami egyébként a Johnstone által tervezett J/22-esre és J/70-esre is igaz.
Említenénk még a 7 méter hosszú, teljes gerincű Ensign, a Sandy Douglass tervezte Thistle és Flying Scot, W.D. Schock Lido 14-ese és az S&S Lightning, amelyet eredetileg a Skaneateles-tavon való versenyzésre terveztek.
Az utóbbi években néhány vitorlázó a minden tekintetben versenyzésre kiélezett Etchellst is elkezdték daysailingre átalakítani.
A kategória egyik vadonatúj tagja a kínai gyártmányú FarEast 18, amelyet mind hagyományos, mind felturbózott, „R” verzióban is be lehet szerezni, visszahúzható orrárboccal. Ott van továbbá a francia Archambault 27, amelyet sokan egy kizárólagosan versenyvitorlásnak tartanak, pedig ha kicsit utánanéz az ember, láthatja, hogy készült belőle daysailingre ideális verzió is.
„Modern klasszikus” daysailer vitorlások
Modern jachtdesign egyik legjobb trendje kétségtelenül a „modern klasszikusok” elterjedése.
A trend egyik legjellegzetesebb képviselője az M36 a Maine’s Morris Yachtstól, a Rhode Island-i ALerion és a jó öreg Hinkcley Yachts 12 méteres „daysailere”. A kategória tagja még a Tartan Yachts is a 8 méteres Fantaillel, a C.W. Hood a C.W. Hood 32-essel, a Bluenose Yachts az 1930-as éveket idéző Babe szlúppal (amit eredetileg Olin Stephens követett el), és még sorolhatnánk.
Európában is több hajótervezőt csábított el ez a műfaj, aminek eredményeként megszületett a Wally Tofinou 8-asa és a Class 2M is.
Ennek a kategóriának az az egyetlen hátránya, hogy meglehetősen drágák lehetnek, különösen azok, amik jelentős mennyiségű mahagóni és tíkfa elemet használnak. Persze ezért ebben az árkategóriában nem csak egy mutatós díszt kapunk a pénzünkért.
Hétvégi daysailer vitorlások
Amióta a vitorlázás szabadidős tevékenységgé vált, mindig akadtak olyan tengerészek akik apró termetű, mégis jól irányítható és kényelmes vitorlások megépítésében lelték örömüket. Ez a trend a mai napig él és virul.
Az efféle utánfutóra erősíthető daysailerek az 1970-es években élték fénykorukat, hiszen ekkor hajózott ki először mind a Catalina 22, mind pedig a Hunter 22, amelyek egy egész generációval ismertették meg a vitorlázás egy új élményét. Említést érdemel még persze a West Wight Potter, a Dana 24, a Tanzer 22, a Hake Yachts Seaward 26 RK, a Cornish Crabber vonal, a Sage 17 és a nemrégiben újra kiadott Beneteau First 20 illetve First 25 S.
Persze egy olyan korszak ez, amiben nehéz konkrét határokat megszabni. Régebben nem volt ritkaság, hogy az egész legénység a fedélzeten töltötte az éjszakákat egy hétvégi J/24 regatta során. Hasonlóképpen, a tüskeszerű Dragont eredetileg két ággyal tervezték meg kifejezetten azért, hogy kényelmesebben lehessen vitorlázni vele a hazai, norvég vizeken.
No meg hát ott vannak még azok a daysailer vitorlások is, amelyek egy egész óceánt is képesek átszelni. Példának okáért ott van az apró termetű Wayfarer 16 centerboarder, amely több alkalommal is meghódította már az óceánt, hogy végül Norvégiában vagy Izlandon kössön ki. A Dana 24 csupán egy a megannyi kisméretű vitorlás közül, amely több időt töltött az óceánon, mint amennyit sokan kinéznének belőle.
Említést érdemel még a Bill Lapworth tervezte Cal 20, a Merlin 26, a 25 láb hosszú Folkboat, a Zen 24 és a Flicka 20. Nem maradhat le a listáról a Norseboat 17.5 és az 5,5 méter hosszú Drascombe Lugger sem (amelynek fedélzetén Webb Chiles átkelt a Csendes-óceánon).
Többtestű daysailer vitorlások
A többtestű hajókat mindig is nehéz volt kategorizálni, így azoknak sincs egyszerű dolguk, akik daysailerekként szeretnék beskatulyázni őket. Vajon a Hobie 16 daysailernek számít? Vagy talán túl vizes, nem elég komoly a legtöbbek számára? Akkor egyezzünk ki a „zsebcirkáló” megjelölésben – elvégre számos tengerész használja hétköznapi hajókázásra ezeket a vitorlásokat.
De említhetnénk még a Hobie Mirage trimaránt is, a maga evezőivel, pedáljaival és vitorlaszerkezetével. Tényleg nem számít daysailingnek egy ilyen hajó fedélzetén lebegni a víz felszínén?
Remek kisméretű, többtestű hajók még egy kis szabadidős vitorlázásra a 4,2 méter hosszú Weta, a Searail 19, illetve a WindRider 16 és 17, amelyek történetesen mind trimaránok. Tény persze, hogy némelyikük túl könnyű és „dingiszerű” lehet ahhoz, hogy egy egész napot eltöltsön rajtuk az ember a vízen, de ha elég kellemes az idő, akkor végül is mindegy, hogy az ember min sütkérezik a délutáni napsütésben, nem igaz? Na, ez a daysailing lényege.
A nehezebb súlyú kategóriában találjuk a Corsair vonalat, amiben ott van a 7,3 méter hosszú Dash 750 MKII és a Farrier Marine F-22-ese. Ezek nem csupán villámgyorsak hanem nagyszerű zsebcirkálók is, hasonlóképpen a West Wight Potterhez.
Családi / gyakorló daysailer vitorlások
A családi és gyakorlásra szánt vitorlásokat a legnehezebb csoportosítani, hiszen temérdek méretben és alakban lelhetők fel. Ettől függetlenül nehéz összetéveszteni őket bármi mással, amikor az ember a fedélzetükön utazik: olyan vitorlások ezek, amelyeket könnyű irányítani és bőven van hely rajtuk 1-2 utas számára. Egyszerűen kezelhető vitorlaszerkezetük van és a fedélzetet is úgy alakítják ki rajtuk, hogy minimalizálják a balesetek számát.
Néhány fent említett daysailer hajó ebbe a kategóriába is besorolható – ilyen például a J/22, a Flying Scot, a Lido 14 és az Ensign is, amelyek megannyi újonccal ismertették és szerettették meg a vitorlázás világát. Ezen kívül a Tartan Fantailnek is létezik betanuló, gyakorló változata.
A kifejezetten zöldfülű tengerészek számára tervezett hajók között a Sterve Colgate és Jim Taylor által tervezett Colgate 26 az, ami a legkiemelkedőbb említést érdemli. Ezen kívül persze el kell hangozzon a Sonar neve is, amelyet Bruce Kirby tervezett és szintén fantasztikus választás minden kezdő számára.
Jó gyakorló hajók még az American Sail Inc. American 18-asa és 14.6-osa, a Bull’s Eye, a Mercury vagy a Rhodes 19 (mindhárom a Cape Cod Shipbuilding Co.-tól), az Uffa Fox tervezte DaySailer, illetve különféle vitorlások a Catalina és Hunter vonalak kisebb végéről (úgymint a Catalina Expo 16.5 és a Hunter 15).