Túl vagyunk az idei Magyar Tengeri Nagyhajós Bajnokságon, ami szerintem egy országos bajnoksághoz méltó, színvonalas verseny volt. Egyértelmű a One Design típusok sikere, melyet a rendezők jó előre láttak és ezért a verseny ebből a szempontból kifejezetten jó irányba fejlődik. Persze van azért még min javítani, de erről egy kicsit később írok.
A IV. Magyar Tengeri Nagyhajós Bajnokság értékelése - a one design osztályok
A sokasodó és erősödő One Design osztályok ellenére több osztályban is egy – egy hajó lényeges (a futamok döntő többségének megnyerésével) fölénnyel tudott kiemelkedni a mezőnyből. Ennek okait csak találgathatjuk, de mivel szerencsém volt egy ilyen hajón versenyezni, kísérletet teszek rá.
Ez a verseny egy újfajta szemléletet kíván a versenyzőktől. Senki nem a saját hajójával megy, a kisorsolt hajót szinte egyáltalán nem ismeri és az esetek többségében néhány óra vitorlázás alatt kell a hajó beállítását megtalálni.
Az új szemléleten azt értem, hogy a mondjuk az adódó 1 órányi kreutzolás előtt már tudom, hogy mik azok a legfontosabb paraméterek, amikre érdemes figyelnem, az esetleges átállítására van módom és még az állítás megfelelő mértékét is meg tudom becsülni. Újbóli korrigálásra valószínűleg már csak az első futam után lesz lehetőségünk.
Ha az állítás valamilyen fizikai korlátba ütközik (értem ezalatt, hogy a hajó veretezésén valamely szélső lehetőséghez értünk és nem lehet tovább a kívánt irányban állítani) akkor valamilyen trükkös megoldással tudjuk ezt pótolni.
Amennyiben sikerül ilyen módszerrel eltalálni egy jó állítást, az időjárással is szerencsénk van és a futamok közel azonos körülmények között zajlanak, akkor könnyen tehetek szert olyan sebesség fölényre amit a többiek mire behoznak már vége a versenynek.
Érzésem szerint mi valami hasonló megoldással tudtunk idén is és tavaly is nyerni.
Azokat a trükköket amiket mi alkalmaztunk a saját honlapunkon www.tuss.vitorlazas.hu részletesen ismertetünk.
Trükkök százai avagy a hiányzó osztályelőírás
Visszatérve az idei versenyre, örömmel látom, hogy a csapatok egyre komolyabb felkészülésre kényszerítik egymást, ami önmagában alapja a színvonal további emelkedésének.
A nagy csapatok hosszú felkészülése sokakat elgondolkodtatott azon, hogy ezen idő alatt nem szerelik-e át a hajót oly módon ami – mértéktől függően– már kezdi a One Design értéket megkérdőjelezni. Jelen helyzetben ezekkel a technikai kérdésekkel nem lehet érdemben foglalkozni, mert nincs a hajóosztályoknak osztályelőírásuk. Jelenleg az azonos gyártótól az azonos típusú hajó, vitorla, alkatrészek, stb. beszerzése hivatott biztosítani a One Design osztályok legnagyobb értékét, az egyenlő esélyeket.
Erről a rendező gondoskodik. Ez a jövőben valószínűleg (egyesek szerint már most is) kevés lesz!
Mivel nincs osztályelőírás, nem lehet eldönteni, hogy milyen átszerelés az, ami még belefér és mi az – ami nem. Amennyiben ebből vita keletkezik, a zsűri (vagy a technikai bizottság) kezében sincs semmi dokumentum, amihez képest állást foglalhat.
A csapatok egyre nagyobb pénzt és energiát fordítanak erre a versenyre, ami igazán örömre ad okot és mint már említettem a fejlődés záloga.
Gondolkozzunk kicsit az Ő fejükkel. A sponzorral szemben nem tehetik meg (és valószínűleg nem is akarják megtenni), hogy nem használnak ki minden lehetőséget a jobb eredmény reményében. Mivel ez egy erősen technikai sport talán mondani sem kell, hogy a verseny nem a vízen kezdődik.
Vannak, akik egyszerű adminisztratív módszerekkel kezelnék a kérdést, pl.: a hajósorsolás a verseny előtti utolsó napon legyen, vagy esetleg váltott hajós versenyzés. Nyilván ezek új problémákat szülnek, de én most csak versenyzői szemmel nézem és gondolatébresztőnek írom le.
Salona 37
Sokaknak – köztük nekünk is – nagy meglepetés okozott a SALONA 37 típusú hajók jó sebessége. Az első napi túraversenyen csak négy Bavaria 42 tudott megverni minket. Valószínűleg a hajóformákban lévő különbségek eredménye lehet ez.
Bavaria 46 C
A BAVARIA 46 C osztályban komoly viharokat keltett a rajtok utáni 4 perces szabály, amelynek mindkét túra futamban többen áldozatul estek. Ugyanis a szabály szerint a rajtjelzés után csak 4 perc áll rendelkezésre a szabályos rajtolásra, aki ezt lekési azt a rendezőség kizárja. Az 5. futamban csak 2 hajó tudott elrajtolni a 11-ből (még olyan nagy nevek is „elvéreztek” mint Ruják, Sükösd, Gömbös, Vezér), ezért lehet, hogy tényleg mellőzni kellene ezt a szabályt túra versenyen ilyen kis szélben. Szerencsére a végeredményt azonban érdemben nem befolyásolta.
Jó látni az egyre több ifjúsági versenyzőt, remélem edzőik meg vannak győződve arról, hogy az ezen a versenyen való részvétel előre mozdítja a pályafutásukat.
Mindent egybevetve köszönjük az Adriatic Challenge csapatának ezt a versenyt, mely a komoly mértékadó versenyek közé nőtte ki magát a magyar versenynaptárban.