„Az NDK-val együtt tűnt el a Balaton. Az augusztusi vihar elfújta a strandunk forró lángosainak szagát. A felhők, akár tépett szélű, fehér papírszalvéták ültek a hullámzó víz fölött. Minden vad volt, és húsbavágóan mulandó.”- olvasható Kiss Noémi Balaton című könyvének hátulján. Ha a könyv borítója, és címe nem lenne elég ígéretes, akkor ezt a mondatot elolvasva, biztosan nem lehet a polcon hagyni. Tovább olvasva a hátoldali összefoglalót- „Balaton-part, forró, nyár, nyolcvanas évek. Egy kislányt a nagyapja úszni tanít. Mikor elhagyják a stéget, a nádas szélén egy hullát találnak”- biztosan még aznap beleveted magad a múlt idéző balatoni novellák olvasásába. Legalább is nálam ez így volt.
Milyen volt régen a Balaton?
Huszon éves fejjel nem igen van, vagyis volt eddig fogalmam róla, hogy milyen is volt a Balaton a rendszerváltás előtt. Tanultam történelmet, anyáék, nagymamáék is meséltek, ezt azt, de valahogy az ő történeteikben valahogyan minden olyan szép, olyan idilli. Éppen ezért ettől a könyvtől is kedves történeteket vártam, azokról a régi szép időkről, egy kislány balatoni emlékeiről. És Kiss Noémitól meg is kaptam egy kislány kedves emlékeit a balatoni nyarairól, de felnőttes, kegyetlen őszinteséggel. A balatoni boldog gyermekéveket beárnyékolják a titkok, bűnök, hazugságok, és a gyerekszemmel még jó mókának tűnő élethelyzetek, történések. Egy biztos, ez a könyv nem giccsparádé, és nem is tündérmese. Nem egy jó kis balatoni nosztalgia, történetmesélés, jajj azok a régi szép idők típusú kötet, hanem ennél jóval, jóval mélyebb alkotás, jóval több értékkel a belsejében! A könyvet elolvasva, azt gondolom, hogy na most már sejtem milyen volt anno a Balaton!
Nem egy tipikus Balatonos könyv
Őszintén, annyit írtam a Balatonról, hogy egyszer csak megjelent egy hirdetés a könyvről, gondoltam de jó, írok róla egy cikket, hogy van egy ilyen könyv, olvassátok el és kész. De aztán utána olvastam kicsit, és elmentem a könyvbemutatóra, de még ekkor sem írtam nektek, mert már az első 5 percben tudtam, hogy én ezt el fogom olvasni, mikor azt mondta Kiss Noémi, hogy megkapta azt a kritikát is, hogy ez egy vidám borító alá rejtett szomorú olvasmány, és azt is hogy egy szomorú borító alatt lapuló vidám kötet. Mert ebben a pillanatban megláttam, hogy az eddig vidám balatoni mintákkal borított könyv, lehet egy füzetminta is, amire lefestővel karcolták rá a Balaton szócskát, de mások szerint a szódaszifonra emlékeztet a kredencen, és ez valahol tényleg komor hangulatot ad a könyvnek. Úgyhogy kíváncsian vártam, hogy a novellákban is megtalálom- e ezt a kettősséget, vajon megmutatkozik a 80-as évek Balatonjának a bája, és a sötét oldala is?
Tényleg ilyen volt régen a Balaton?
Nyár, napsütés, lángos, fröccs, irritáló diszkózene, turisták? Persze ez is jellemezte a 80-as évek Balatonját de a levegőben ott volt a halál, gyilkosság, szegénység, és megannyi zátonyra futott emberi sors is. „Elkezdődik a nyár, kinyitjuk a splattetákat. A tavalyi döglött legyeket kiseperjük, a hajót vízre tesszük, a bicikli kerekeit felfújjuk.” Csak semmi idill, csak semmi romantika! A folyton jókedélyű, jókedvűen napozó, kedves, vicceket mesélő, szerethető nagynéni története, aki egyszer csak nem kelt fel az ebéd hívó szavára, mert megszaladt a sok bor, egy édesanya története, aki megpróbál mindent megadni, de meg kell szidnia lányát, mert elhagyta egyetlen úszódresszét, vagy a kilány története, akit holtan találnak a Balaton kövei között, vajon mi lehetet a bűne, és bűnös-e az, aki megölte? Megannyi emberi sors, megannyi történet, változatosan gazdag szókinccsel elmesélve!
Kiss Noémi: Balaton
„Réges-régen, amikor még a magyarok nem voltak itt, vagy még annál is régebben, a Bakonyban két óriáscsalád lakott. A családfők egyszer valamin összevesztek. Az asszonyok próbálták őket szétválasztani, de amikor a férfiak a bunkót a kezükbe vették, úgy megijedtek, hogy gyermekeikkel kimenekültek a Bakony szélére. Elkezdtek fájdalmasan könnyezni. Könnycseppjeikből egy nagy tócsa keletkezett. A tócsából pedig egy tó növekedett.” Indul a történet, és ennek a tónak a vonzásában elevenedik meg a sok-sok emlék szép lassan, amiknek segítségével kicsit mi is beleélhetjük magunkat a 80-as évek balatoni nyaraiba.