Minden vitorlázó tisztában van a víz egyéni veszélyeivel, valahányszor a fedélzetre lép, sokan csak akkor érzik át ezek súlyát, amikor szembe találkoznak vele a hullámok birodalmában.
42 nap alatt a Föld körül
Francois Gabart félúton járt földkörüli hajóútján, amikor a Csendes-óceán kellős közepén, 30 méteres MACIF trimaránja fedélzetéről megpillantott egy jéghegyet. Fedélzeti radarja nem jelzett nagyméretű akadályokat a vízben, a francia tengerész azonban mégis tisztán látta, ahogyan egy jéghegy megjelent hajója oldalán, nem sokkal azután, hogy elhaladt Új-Zéland mellett.
„Ez volt a verseny legijesztőbb pillanata” – állította Gabart, akinek egy ilyen élmény után nehéz kételkedni a szavaiban. „Nem tudod, hogy nagy vagy kicsi” – mondta Gabart, aki elmondása szerint nagyjából egy mérföldnyire becsülte hajójától a jéghegyet, amikor meglátta azt. A helyzetet nem könnyítette meg, hogy mindössze négy órányi napfényre számíthatott már csak aznap.
„Messze voltam a szárazföldtől, a legközelebbi hely az Antarktisz volt. Ilyenkor távol vagy minden embertől és a biztonságtól. A helyzet veszélyes és ha a világ ezen táján valami rossz történik veled, akkor trükkös helyzetben találhatod magad.”
27,859.7 tengeri mérföld
A rémisztő jégheggyel való első és egyetlen találkozása csupán egy volt azon kevés bukkanó közül, amelyek megnehezítették a 34 éves vitorlázó egyébként majdnem gondtalan utazását. Gabart nem kis kalandra szánta el ugyanis magát – fel szeretett volna állítani egy új világrekordot a Föld körbehajózásában, és 42 napos, 16 órás, 40 perces és 35 másodperces útjával sikerült is neki – méghozzá első próbálkozására.
Vitorlása összesen 27,859.7 tengeri mérföldet (51 596,16 km) tett meg, átlagosan 27,2 csomó (50,4 km/óra) sebességgel. A nagy utazás cseppet sem volt sétahajózás – Gabart volt, hogy csupán 2-3 órát aludt naponta. Az utolsó 24 órában egy percre sem hunyta le a szemét, a befejező szakaszban ugyanis minden erejével azon küzdött, hogy megdöntsön egy olyan rekordot, amiről sokan azt hitték, hogy lehetetlen.
Jogos a büszkeség
Az egyébként mérnökként dolgozó Gabart korábban nem egy győzelmet írhatott a neve alá. Első helyezettként tért haza a 2012-2013-as Vendee Globe versenyről (kezdő indulóként) és a 2014-es Route de Rhum győztese is ő lett. A francia tengerész jogosan lehet büszke magára, hiszen azon kevesek egyike, akinek egyedül sikerült felállítania egy világkörüli rekordot a vitorlázásban.
„Nem tudom, hogy képes lennék-e újra végigcsinálni. Még mindig olyan hihetetlennek tűnik… de nagyon büszke vagyok arra, amit csináltam.”
Habár a hajós egy szoros versenyre számított, messze túlszárnyalta a korábbi, 2016-ban felállított csúcsot, ugyanis 6 nappal gyorsabban végzett, mint az előző rekordtartó Thomas Colville.
„Az emberek azt mondták, hogy nehéz lesz megdönteni, és én is ezen a véleményen voltam” – mondta Colvile rekordjáról, amit a szintén francia hajósnak negyedik próbálkozására sikerült felállítania. „És nehéz is volt. Számos tényezőnek kell együttműködnie veled, hogy megdönts egy ilyen rekordot. Kell hozzá egy jó hajó, jól kell vitorláznod és jó időjárásra is szükséged van hozzá, ami csak a szerencsén múlik. Én szemmel láthatóan szerencsés időt fogtam ki magamnak.”
Az előkészületek
A világ egyedüli körbevitorlázása – amit a legnehezebben megdönthető rekordnak tartanak – rengeteg gyakorlást és végtelenül részletes, alapos előkészületeket követel meg az embertől. Gabart ennek ellenére mégis belefutott egy olyan helyzetbe, amire lehetetlen felkészülni – ez volt az a bizonyos jéghegy Új-Zéland után.
„Keményen edzek és keményen dolgozom egész évben a csapatommal, hogy annyit csökkentsünk a kockázaton, amennyit csak lehetséges. Sosem nulla, de próbálunk közelíteni a nullához.”
„Életemben most láttam először jéghegyet. Egyedül voltam egy szénszálas hajón, és elég gyorsan is mentem, szóval, ha ütköztem volna… Nem akarom veszélybe sodorni az életemet amikor ilyen hajókon vitorlázom.”
Vajon meddig tart majd az új rekord?
A technológiai fejlődésnek köszönhetően Gabart rekordja valószínűleg nem tart majd sokáig. MACIF vitorlása például nagyobb vitorlafelülettel rendelkezett és szélesebb volt, mint az előző világjáró trimaránoké, ami lehetővé tette a hajós számára, hogy még enyhébb szélben is hajózhasson.
„Nehéz lesz újra megdönteni, de valaki meg fogja csinálni, szerintem a nem túl távoli jövőben” – állította Gabart. „Valószínűleg néhány nappal sikerül majd megdönteni mert a hajók egyre gyorsabban és gyorsabban mennek, szóval nincs okunk azt feltételezni, hogy nem lehet majd jobban teljesíteni minden alkalommal.”